marlenblog

szépség

A mai nappal annyira telítődtem a még el sem kezdődött, de már minden pillanatunkat meghatározó tanfelügyelettel, minősítéssel, önértékeléssel, hogy innen kezdve nem vagyok hajlandó a szükségesnél több energiát beletolni. Igyekszem minél jobban elkerülni, hogy foglalkozni kelljen velük.

Helyette visszatérek a szépség kutatásához, azokhoz a rejtett erőkhöz, amelyek a világ kusza, kerek, ezerszínű koszorút fonják.

Szeptember 24-e van, és mintha sosem lett volna nyári szünet, annyira fáradt vagyok.

Legyen már ősz, legalább a melegnek legyen vége. Más, reális vágy beteljesülésére úgysincs kilátás.

Szóval, visszatérek. Elég volt a migrénből és a fájó gyomorszájból.

egy hete…

…ilyenkor épp meggyújtottuk a tüzet, amin szalonnát és pillecukrot sütöttünk az osztállyal. Rajongó lettem, pedig azelőtt sosem vonzott ez a fajta mesterséges édesség. De, amikor megkóstoltam:  a kívül roppanós, karamellizált, belül folyós cukor levett a lábamról.

Egy hete még mindig nyugis volt, most pedig a tanfelügyelet és az önértékelés köti le szinte minden – nem tanítással  töltött -gondolatomat.

Nem jó ez így.

nyárvége, ősz eleje

“Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége lett a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! – gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak. ”

Márai Sándor