hétfő 10th augusztus 2015

by marlen

Már csak pár ezekből a semmibe hulló napokból, és vége ennek a nyárnak is. Semmibe hullók, mert értelmetlenül, üresen telnek, nekem legalább is. Várakozás, lebegés álom és ébrenlét határán, zuhanás a látszatéletbe, kábulat a forróságtól. Zombiként kóválygás, lógás az időben, tévelygés.

Bár az irány megvan, a linearitás egyértelmű, de az erő hiányos, az akarat véges.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum