Velem nem jó utazni, mert nem érdekelnek a “hagyományos”, sok turistát vonzó helyek, szemben a Monarchia világát idéző elfeledett kisvárosokkal, fürdővárosokkal, sörgyárakkal. Kb. tizenöt éve kitaláltam, hogy végig kellene járni egyszer az összes cseh sörgyárat, végigkóstolni a söröket. Aztán ebből “hivatalos” túra lett, jövőre pedig én is a részese lehetek, hála férjemnek!

Aztán már csak Szabadka, Palics és Karlovy Vary lesz hátra.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Az első és utolsó hekk az évben, a majdnem üres Rómain. A levegőben már ott van az elmúlás, az esték már nem forrók, megfontoltottá tesz az idő. Míg régebben csak vánszorgott, most mintha felgyorsult volna – rohan.

Nagyon sok éves lettem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

időtlen hangulat

19 aug 2015

Kinn ömlik az eső, az ablakok bepárásodva, párolognak az emberek is, félhomály van, és csak utazunk, utazunk át a fél országon az időtlenségben, melletünk a kopár tarlók – és ennek nagyon is megvan a maga bája és hangulata.

11022783_1085686398154308_6952356220160693660_o

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hideg, hideg

19 aug 2015

Nagyon örülök a végre megérkezett lehűlésnek és a hétfőn kapott jó hírnek. Kicsit nyugodtabb vagyok így, jobban körvonalazódnak a dolgok. Mindig meg kell állapítanom, hogy a bizonytalanság állapota a legrosszabb, amikor blokkolódnak a tervek, mások hoznak döntést a fejünk fölött, nekik kiszolgáltatva sodródunk. Nem ismerjük logikájukat, ad hoc jellegűnek tűnnek a kapott instrukciók, nem rendeződnek struktúrába, nincs kapaszkodó, csak támolygunk az ismeretlen terekben, amelyek folyton tágulnak.

Most is várakozás van, de ez így már jobb.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

saját név

17 aug 2015

Kinyírtam Marlen-t. Mától saját néven itt és a fb-on is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

gyűlöl

10 aug 2015

Gyűlölöm a nyarat és a meleget. Gyűlölöm, hogy most amikor lenne időm mindenre, semmit sem tudok elintézni, várni kell és még el is várják, hogy jó képet vágjak az egészhez – hiszen van időm, szabadságon vagyok, én várhatok!

Gyűlölöm ezt a forróságot, a pihenés nélküli éjszakákat, a lehúzott redőnyöket, a sötét szobákat, az egész napos vakondlétet!
Gyűlölöm!
Majd megint minden egyszerre szakad majd a nyakamba, és akkor azt fogom gyűlölni!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

semmibe hulló

10 aug 2015

Már csak pár ezekből a semmibe hulló napokból, és vége ennek a nyárnak is. Semmibe hullók, mert értelmetlenül, üresen telnek, nekem legalább is. Várakozás, lebegés álom és ébrenlét határán, zuhanás a látszatéletbe, kábulat a forróságtól. Zombiként kóválygás, lógás az időben, tévelygés.

Bár az irány megvan, a linearitás egyértelmű, de az erő hiányos, az akarat véges.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

emberek

03 aug 2015

Kedvesnek lenni, de ténylegesen. Meghálálni, megszolgálni a sok kedves szót. Kapcsolatokat, igaziakat teremteni újra. Beszélgetéseket. Nem úgy elválni, hogy kényelmetlen legyen a legközelebbi találkozás. Emberi módon bánni a másikkal. Nem elvárni, hanem kiérdemelni. Tudni a másikról, hogy hol van, hogy van. Jókor ott lenni, ha kellek.

Csak ennyit.

Ezt szeretném.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kapcsolat

02 aug 2015

Az éjszaka már megint rémálmom volt, de sikeresen felébredtem belőle. Azt álmodtam, hogy jöttem volna vissza Pestre, ám pár kilométer megtétele után leszállítottak a buszról, és ezzel együtt megszűnt körülöttem mindenféle kommunikáció. Az internet nem működött, és telefonálni sem tudtam, miközben nem jött több busz, autó, és egyre többen lettünk. Csak várakozott mindenki, és én rettegtem az ismeretlentől.

Nem tudom, hogy miért nem mentem vissza szülőfalumba, vagy indultam útnak, hiszen nemcsak álmomban, hanem a valóságban is mindössze négy kilométer a vasútállomás onnét, ahol kénytelenek voltunk leszállni.

Talán arra gondoltam, ha ezt megtehetik velünk ismeretlenek, ha nem jön több busz, akkor a vonat sem jár már?

Ott és akkor sziget lettem, akit nem lehet megközelíteni. De beleestem saját csapdámba: én sem tudok senkit sem megközelíteni. Már rég megszűnt minden kapcsolat.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum