marlenblog

papucs orrán pamutbojt

Archive for augusztus, 2015

24 augusztus
0Comments

sörtúra a cseheknél

Velem nem jó utazni, mert nem érdekelnek a “hagyományos”, sok turistát vonzó helyek, szemben a Monarchia világát idéző elfeledett kisvárosokkal, fürdővárosokkal, sörgyárakkal. Kb. tizenöt éve kitaláltam, hogy végig kellene járni egyszer az összes cseh sörgyárat, végigkóstolni a söröket. Aztán ebből “hivatalos” túra lett, jövőre pedig én is a részese lehetek, hála férjemnek!

Aztán már csak Szabadka, Palics és Karlovy Vary lesz hátra.

 

24 augusztus
2hozzászólás

ma van a születésnapom

Az első és utolsó hekk az évben, a majdnem üres Rómain. A levegőben már ott van az elmúlás, az esték már nem forrók, megfontoltottá tesz az idő. Míg régebben csak vánszorgott, most mintha felgyorsult volna – rohan.

Nagyon sok éves lettem.

19 augusztus
0Comments

időtlen hangulat

Kinn ömlik az eső, az ablakok bepárásodva, párolognak az emberek is, félhomály van, és csak utazunk, utazunk át a fél országon az időtlenségben, melletünk a kopár tarlók – és ennek nagyon is megvan a maga bája és hangulata.

11022783_1085686398154308_6952356220160693660_o

19 augusztus
0Comments

hideg, hideg

Nagyon örülök a végre megérkezett lehűlésnek és a hétfőn kapott jó hírnek. Kicsit nyugodtabb vagyok így, jobban körvonalazódnak a dolgok. Mindig meg kell állapítanom, hogy a bizonytalanság állapota a legrosszabb, amikor blokkolódnak a tervek, mások hoznak döntést a fejünk fölött, nekik kiszolgáltatva sodródunk. Nem ismerjük logikájukat, ad hoc jellegűnek tűnnek a kapott instrukciók, nem rendeződnek struktúrába, nincs kapaszkodó, csak támolygunk az ismeretlen terekben, amelyek folyton tágulnak.

Most is várakozás van, de ez így már jobb.

17 augusztus
2hozzászólás

saját név

Kinyírtam Marlen-t. Mától saját néven itt és a fb-on is.

10 augusztus
0Comments

gyűlöl

Gyűlölöm a nyarat és a meleget. Gyűlölöm, hogy most amikor lenne időm mindenre, semmit sem tudok elintézni, várni kell és még el is várják, hogy jó képet vágjak az egészhez – hiszen van időm, szabadságon vagyok, én várhatok!

Gyűlölöm ezt a forróságot, a pihenés nélküli éjszakákat, a lehúzott redőnyöket, a sötét szobákat, az egész napos vakondlétet!
Gyűlölöm!
Majd megint minden egyszerre szakad majd a nyakamba, és akkor azt fogom gyűlölni!

10 augusztus
0Comments

semmibe hulló

Már csak pár ezekből a semmibe hulló napokból, és vége ennek a nyárnak is. Semmibe hullók, mert értelmetlenül, üresen telnek, nekem legalább is. Várakozás, lebegés álom és ébrenlét határán, zuhanás a látszatéletbe, kábulat a forróságtól. Zombiként kóválygás, lógás az időben, tévelygés.

Bár az irány megvan, a linearitás egyértelmű, de az erő hiányos, az akarat véges.

 

03 augusztus
0Comments

emberek

Kedvesnek lenni, de ténylegesen. Meghálálni, megszolgálni a sok kedves szót. Kapcsolatokat, igaziakat teremteni újra. Beszélgetéseket. Nem úgy elválni, hogy kényelmetlen legyen a legközelebbi találkozás. Emberi módon bánni a másikkal. Nem elvárni, hanem kiérdemelni. Tudni a másikról, hogy hol van, hogy van. Jókor ott lenni, ha kellek.

Csak ennyit.

Ezt szeretném.

02 augusztus
0Comments

kapcsolat

Az éjszaka már megint rémálmom volt, de sikeresen felébredtem belőle. Azt álmodtam, hogy jöttem volna vissza Pestre, ám pár kilométer megtétele után leszállítottak a buszról, és ezzel együtt megszűnt körülöttem mindenféle kommunikáció. Az internet nem működött, és telefonálni sem tudtam, miközben nem jött több busz, autó, és egyre többen lettünk. Csak várakozott mindenki, és én rettegtem az ismeretlentől.

Nem tudom, hogy miért nem mentem vissza szülőfalumba, vagy indultam útnak, hiszen nemcsak álmomban, hanem a valóságban is mindössze négy kilométer a vasútállomás onnét, ahol kénytelenek voltunk leszállni.

Talán arra gondoltam, ha ezt megtehetik velünk ismeretlenek, ha nem jön több busz, akkor a vonat sem jár már?

Ott és akkor sziget lettem, akit nem lehet megközelíteni. De beleestem saját csapdámba: én sem tudok senkit sem megközelíteni. Már rég megszűnt minden kapcsolat.