Azt írja….

…. az újság, hogy alváspanaszok ellen a legjobb, ha kellőképpen átszellőztetünk, és húsz fok körülire hűtjük a szobát.

Aha. Ha addig élek is, jövőre beszereltetjük a légkondit. Ez elviselhetetlen.

Mindenki eltűnt, válasz a levelekre senkitől nem jön.

Filmeket nézek.  Láttam a Császárok klubját, a Vadon-t, a Sils Mária hegyeit. Mindegyik tetszett, mindegyik hiányérzetet keltett bennem.

Könyveket nem bírok olvasni. Elkezdtem a Gulliver-t, három oldal után az agyamra ment. Az Anna Karenina-val ugyanez. Csak a végtelen modorosságot érzem.

Gyakorlatilag a könyveink 80 %-ától bármikor szívfájdalom nélkül meg tudnék válni.

Kapott könyvek emberektől, akik nem ismerik az ízlésemet, kötelező, ám sosem szeretett klasszikusok, posztmodern próbálkozások, szótárak, lexikonok – és az albumok, amiket sosem fogunk már használni!

Én nyugodt szívvel megejteném a selejtezést, elajándékozást, de a férjem nem válik meg tőlük.

Jó érzés volt az is, hogy miután végre letelt az öt év, minden számlát, nullás igazolást kidobhattam az előző lakással kapcsolatban. Apró pici fecnikre szaggattam, ráment egy teljes napom.

Hihetetlen mennyiségű papírt dobtam ki.

Ennyivel is kevesebb, hálistennek.

Pepe cica nyaralása is véget ért. Tüneményes macska volt, hiányozni fog.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.