rozs meg benne a fogó

Meglehetősen nagy ellenszenvvel viseltettem a Zabhegyező címének megváltoztatása iránt, mikor először hallottam a Barna Imre-féle új fordításról. Mivel minden fordítás egyben ferdítés, így fölöslegesnek tartottam, hogy egy már bejáratott, ismert és szeretett mű címét most gyorsan le kell fordítani pontosan, és akkor már minden oké lesz, mert aktualizáljuk a regényt a mai kamaszok nyelvére, és még el is tűnnek a Gyepes Judit-féle félrefordítások.

De, aztán meggyőztem magam arról, hogy jó lesz ez, garancia rá Barna Imre személye, aki tényleg kiváló fordító, hiszen rengeteg Eco-művet ismertetett meg a magyar olvasókkal.

Bármennyire is próbáltam azonban szeretni az új fordítást, az mégsem lett jó. Vércikinek érzek olyan szavakat benne, mint az “isi”, a “sapó”, a “simli” (sild jelentésben), a “dróton van” (randizik), és így tovább. De, főleg az isi-t. Furcsa még, hogy mintha egy mondaton belül sem tudná eldönteni a fordító, hogy most kőkemény szlenget használ, vagy éppen finomkodik – és ez rettentő idegesítő.

Nincs olyan tizenhat éves, aki így beszélne, és ez a szóhasználat pont őket fogja elriasztani a regénytől.

Szerencsésebb lett volna akármelyik slammer-t megkérni, hogy irtsa ki ezeket a borzalmakat.

Részemről a Gyepes-fordításra szavazok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.