mélygarázs

Nem volt szerencsés a Háy János-könyvvel kezdeni a nyári könyvmaratont, mert rögtön az elején el is ment a kedvem az olvasástól. Nem, nem a szerzővel, a stílussal van gond – épp olyan bravúros, szikrázó mint mindig, de ezek a szikár, nagyon józan mondatok nem esnek most jól nekem. A mélygarázs három ember monológja, akik egy eset szereplői, és hármójuk eltérő stílusában mesélek ugyanazt a történetet, mindenki a saját nézőpontjából.

Hiába a három különböző stílus – a végeredmény mindegyik esetben ugyanaz, a következtetés levonható, és ezt nem szeretem most, mikor jobb lenne egy kis pozitívum, hit, remény.

Arról nem is beszélve, hogy a fentebbi könyv után hihetetlenül modorosnak hat Salinger Zabhegyezője, Gyepes Judit fordításában. Kíváncsi leszek, milyen lesz a Barna Imre-féle új fordítás. Csak azt a címet, csak azt tudnám feledni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.