vakság

Levert cölöpök nélkül, vakon tántorgok harminc ember saját világában.

Már csak egy év együtt, és már minden pillanatnak azt mondanám: “Oly szép vagy! Ne menj, maradj!”

Eladtam már én is régen a lelkemet az ördögnek, szegény Faust: ki ment meg?
Lesz-e az angyalok között helyed, eljutsz-e a csillagokig?
Ki vezet végig az úton? Ki lesz kísérőd a Pokolban?

S vajon Pokol-e a pokol, vagy csak én látom annak?!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.