mi még dolgozunk

28 jún 2015

Mikor pénteken kiírtam, hogy végre vakáció, azonnal nekem estek a közösségi oldalon, hogy”de mi még dolgozunk!”, vagy “de jó a tanároknak, a mi pénzünkön lógatják a lábukat hónapokig!”, és így tovább. Félelmetesek ezek a reakciók. Csak az irigység, a nekem sem jó, neked se legyen jó dühe, a gyűlölet árad belőlük. Épp mint a parkban kutyát sétáltató fickóból, aki a következőt mondta egy másik öregembernek: “ott az a sok ingyenélő tanár, a két és fél hónapos nyári szünetükből én kötelezném őket minimum egy hónap tábori munkára, rögtön megoldódna a hová tegyem a gyereket a szünetben – kérdése! akinek meg nem tetszik, menjen közmunkára”. Ennyi. Hogy azokról az emberekről beszélnek, akik a gyerekeiket, a jövő nemzedékét tanítják, akiknek év közben nincs szabadságuk, mivel azt kötelezően nyáron kell kivenniük – eszükbe sem jut.

Én meg már annyira unom ezt a sötétséget, tahóságot, hogy leírni sincs kedvem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

60 nap

27 jún 2015

Nyári Könyvmaraton holnaptól
1. Szabó T. Anna​: Kyoko
2. Szabó T. Anna: kerített tér
3. Erdős Virág: ezt is el
4. Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat
5. Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – Márk változat
6. Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen
7. Swift: Gulliver utazásai
8. Tolsztoj: Anna Karenina
9. Berg Judit: Rumini a fényvizeken
10. Lois Lowry: Az emlékek őre
11. Kertész Imre: Sorstalanság
12. Kertész Imre: A végső kocsma
13. Salinger: Zabhegyező
14. Salinger: Rozs a fogóban
15. Háy János: Mélygarázs
16. Michel Houellebeqc: Behódolás
17. Franzen: Diszkomfortzóna

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

lineáris

21 jún 2015

Túl a tanéven, három nap érettségi elnökségen, az évzárón. Előttem még két nap érettségiztetés, egy bankett, egy évzáró értekezlet, a beiratkozás – és lassan jövök.

Addig annyit jegyeznék meg, hogy már most rossz volt a gondolat, hogy az osztályomnak ez volt az utolsó évzárója, már soha többé nem lesz nekik.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

isten szántóföldje

14 jún 2015

“Mindannyian Isten szántóföldje vagyunk.” – mondta az indiai származású katolikus pap, apa halálának második évfordulóján, emlékmisénken. Hálás vagyok érte, hogy az ő jóvoltából apa is gyakorolni tudta végre vallását egy maroknyi közösségben, egy apró borsodi faluban. S bár az atya még töri a magyart, beszédének üzenete világos volt: szeretet, béke és elfogadás.
Remélem, azon a szántóföldön előbb-utóbb csak szárba szökkenek az általa is elvetett szeretet-béke-elfogadás apró magvai.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vakság

09 jún 2015

Levert cölöpök nélkül, vakon tántorgok harminc ember saját világában.

Már csak egy év együtt, és már minden pillanatnak azt mondanám: “Oly szép vagy! Ne menj, maradj!”

Eladtam már én is régen a lelkemet az ördögnek, szegény Faust: ki ment meg?
Lesz-e az angyalok között helyed, eljutsz-e a csillagokig?
Ki vezet végig az úton? Ki lesz kísérőd a Pokolban?

S vajon Pokol-e a pokol, vagy csak én látom annak?!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum