vasárnap és zárva

31 máj 2015

Két napra mamámhoz utazva nem hoztam magammal váltónadrágot, csak egy melegítőt, a kerti munkákhoz. Persze, a rajtam lévő nadrág pont tegnap délután gondolta úgy, hogy akkor ő kiszakad. Egy másik pénteken az iskolában akadt bele egy kiálló szögbe. Egyik sem farmer volt, hanem olyan nadrág, amit ünnepségeken viselnek. Holnap és holnapután olyan rendezvényekre megyek, ahol nem illik farmert viselni. Itt a vasárnap, egész nap vásárolhatnék, hogy ne kerüljek kínos szituációba, de nem tehetem, mert minden zárva!

Szóljon hát a klasszikus nóta a vasárnapi zárva tartás kitalálóinak, támogatóinak!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nyári váza

26 máj 2015

Ma nem bírtam tovább, és amikor mindenki elment valahová a tanáriból, nekiálltam lefesteni a három érdekes formájú üveget, amelyekből terveim szerint fehér-kék nyári vázák lesznek. Most persze még csak lealapoztam őket, holnap jönnek a csíkok, pöttyök, hullámok.

Hihetetlenül jólesett, teljesen kikapcsolt arra a fél órára, amíg pepecseltem velük.

Lehet, hogy ez is a megoldás része lesz? Visszatérés a kreatívkodáshoz?

11312633_1018824988173783_293153873264793654_o….és használatban

WP_20150527_007

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hétfői ünnep

25 máj 2015

Egy esős, ázott, hűvös, hétfői, hétköznapi ünnep. Sebaj, én szeretem ezt az időt is.

Ilyenkor kicsit elcsöndesedik minden, befelé kezd figyelni az ember. Nem forrnak fel az indulatok, nincsenek elhamarkodott kijelentések, lelassul és békésebb lesz minden.

Hiányzik most nagyon a pihenés, az elmúlt egy hét kórházazása, az egy hét vendéglét-tudat a nappaliban, az állandó alkalmazkodás azért megviseli az embert. Még akkor is, ha mindkét fél arra törekszik, hogy minél kevesebb lehetséges súrlódással vegye a kényszerű összezártságot.

Egyszerűn csak annyi, hogy mi nyolc éve nem élünk már együtt senkivel, kialakultak a szokásaink, az életritmusunk, ezen kellett változtatni, ami egy ennyire feszített időszak közben mentálisan kimerítő.

A feltöltődés hiányzott most egy kissé.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hideg fej

24 máj 2015

Holnap Pünkösd. Egy újabb ünnep, amelyre nem készültem fel sem lélekben, sem mentálisan. Az utóbbi hetekben szabadon engedtem indulataimat, két év visszafojtott dühe egyszerre tört fel bennem, magamat is meglepve, hogy milyen borzalmak dolgoznak bennem, amelyek csak arra várnak, hogy egy látszólag semmiség miatt robbanjanak.

Nem hozott megkönnyebbülést, fájdalmat, csalódást, kiábrándulást igen. Értetlenséget is.

Olyan voltam mint Camus A közöny című művének hőse, akinek tette az előtörténet teljes hiánya miatt okoz mélységes zavart környezetében.

Tudom, hogy hibáztam, óriásit. Reméltem, hogy utána szabadabban fogok lélegezni, de még ez a pillanat sem adatott meg. Saját lelkiismeretemet nem tudom megnyugtatni, bocsánatot nem lehet kérni.

Mérhetetlen a lehúzó dolog körülöttem, minden percben több tucat jelentkezik egyszerre.

Néha már nem bírom tovább, és tényleg kiborulok. Ha meg kiborultam, akkor azon borulok ki, hogy most még ezt is hozhatom helyre, ami megint csak az energiát viszi.

Semmi sem köt le, semmiben sem találok izgalmat, amelyet  hosszabb ideig is érdekesnek találjak annyira, hogy foglalkozzam vele.

Ha legalább meditálni tudnék, ha lenne bennem alázat, ha nem mindig csak az ego és a harc lennének társaim…

Ha nem veszne össze állandóan bennem össze az ösztön-és a felettes én, ha tudnám választani a kontrollt, hagyni az érzelmeket, és maradna a hideg fej, a józanság.

Minden, minden ezerszer könnyebb lenne.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

az étel értelme

24 máj 2015

10828003_10153292961652192_543086542719906394_o

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

mondat

23 máj 2015

Ma olvastam egy mondatot, és úgy érzem, hogy megvan, ez az.

“egyszerűen csak annyi a probléma, hogy nem tudja kezelni azt, ha minden rendben van. Problémákat, akadályokat kreál, irreális dolgokat, csak hogy igaza legyen – és hogy mi az ő igazsága? Az, amit megteremtett magának. Esetében az, hogy “mindig harcolnom kell, ha nincs harc, nem érzem jól magam.”

Atyaisten, mit tettem az elmúlt hetekben….csak most kezdem érezni a súlyát.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kiégés

17 máj 2015

Kész, vége, ez már a burn out, elég régen.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

háló

03 máj 2015

Csodálatos érzés volt felébredni a hófehérre változott szobában, amit tegnap festett át férjem sárgáról.

Nem szerettük a sárgát, annyira intenzív volt egy hálóhoz, ahová megnyugodni tér vissza az ember, izgatta a szemet, és ha lehunytam, akkor is tudtam ésszel, hogy ott van – és idegesített minket. Elnyelte a fényt, és nagyon meg kellett válogatni, hogy milyen kiegészítőt, lakberendezési tárgyat vegyünk hozzá.

Lehetett ezt persze fokozni, azzal a citrom-és narancssárga függönnyel, amivel együtt megvettük.

Kész, elmúlt. Most a puritánság, az egyszerűség dominál benne.

Hosszú hét volt ez, és a tegnapi festéssel feltettük rá a koronát. (Vizsgaelnöki felkészítő, szerenád, iskolai pakolás és virágdíszítés, egy monstre négy órás ballagás, festés.)
Most meg pihenünk. Most megpihenünk. Most megpihenünk?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

10896262_1001798033209812_8312508328382943888_o

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum