telefon

Minden egyes telefonos szóváltás, jóindulatú tanács adása után remegni kezd mindenem, és úgy érzem, hogy a gyomromban növekedni kezd a rák, burjánozni kezdenek bennem a sejtek. Ilyenkor sokáig ülök a gép előtt, mozdulatlanul, egy pontra meredve, és próbálok lélegzőgyakorlatokat végezni, mert úgy érzem, hogy megfulladok a kimondatlan dolgoktól. Ha kimondom, az még rosszabb. Masszívan gyűlölöm ilyenkor már magamat, még jobban a volt általános iskolai osztálytársakat, akik mindig különbek lesznek nálam, és sosem fogok tudni versenyezni velük.

Mintha mindig a gyűlölt általános iskolai kiskamasz és gimnáziumi éveimet kellene újra és újraélnem. Ahogy rúgnám el mind jobban magamtól, annál jobban ragaszkodnak hozzám, még mindig ők a mérce az életemben, aminek meg kellene felelnem.

De nem tudok nekik megfelelni, és mindig utáltam őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.