nyugalom

Egészen a 306. oldalig nem értettem, hogy miért kínzom magam Bartis Attila A nyugalom című könyvével, mikor iszonyodom mindattól, amiről szól. De, ott ezt találtam, mintha csak a regény szövetébe beleírt volna valaki, az eredeti stílustól teljesen eltérően.

“Mindig is gyönge ember voltam, se kitartás bennem, se vallásos hit. Sokáig úgy véltem, hogy legalább egy bizonytalan és kusza álmom van valamiféle szépségről és rendről, és hogy ez végtére nem is olyan kevés, pedig de. Valahol olvastam, hogy vannak, akik megépítik a labirintust, és vannak, akik tévelyegnek benne. Nos, talán ez az egyetlen különös képességem: hogy egymagam mindkét feladatra alkalmas vagyok. Azt megítélni, hogy az építményem felér-e mondjuk a krétaival, vagy csak amolyan ügyesen nyírt kertészmunka, az nem az én dolgom. Viszont annak utánajárni, hogy ez a meglehetősen sivár építményt miért és miként húztam fel, az olyan feladat, amelyet rajtam kívül aligha végezhet el bárki is.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.