utolsó

Ma van az utolsó olyan vasárnap, amikor szabadon eldönthetem azt, hogy akarok-e vásárolni. A hangsúly azon van, hogy dönthetek. Hogy van jogom ahhoz, hogy önálló, felnőtt vagy akár gyerekes döntést meghozhassak. Nem a vásárlás a cél, hanem a döntés szabadsága. Amit elvettek tőlem. Aki ennek örül, annak nincs helye az életemben, nincs helye a kapcsolataimban. Mint ahogy annak a volt gimis osztálytársnak sem, aki tegnap nyílt posztban kelt ki ellenem, Mammon isten földi helytartójának stb. nevezve engem, aki menekül a gondolkodás elől, ezért kényszervásárol….istenem, mennyire emlékszem még rá, mikor a lakhelye környékének egyetlen háziorvosa volt az apja, ő egyedüli gyerek, és minden héten új és baromi drága cuccokban villogott, és mindenkit lenézett, megalázott.

Akkor is, most is mindenki hülye volt, senkinek sem volt igaza, csak ő volt helikopter.

Most pedig a szellemi és spirituális dolgok nevében kér engem számon. Tényleg nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek-e az egészen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.