barlangos

Rémes, borzalmas, barlangos álmok egész éjjel, reggel már magam ébresztem fel magam belőle. Megváltás, hogy világos van, nyávog a macska, birizgál a fény. Részemről az új ultrahangos párásítóra gyanakszom a rossz álom miatt, a súlyos, nedves levegő tényleg mintha a barlangra rímelne.

Persze, tudom, hogy mit jelent az álom szimbólumok közül a barlang, de ébren sem szeretem őket.

Újabb és újabb vírusok bukkannak fel bennem, gondolom az egyik miatt legyengült szervezetem készségesen fogadja be az újabbat  – barlang?

Pedig jól kell lennem, egy hétig mindenképpen, mert a tanítás után minden nap felvételiztetek, fél kettőkor kezdjük, és sanszos, hogy este nyolc előtt egy nap sem végzünk…Fejben nagyon jól kell lennem, mentálisan készülök már rá egész nap, próbálok pihenni, semmit sem csinálni.

Pénteken Bábszínház, életem legjobb előadása szerintem, Jane Terrell Semmi című regényéből készült feldolgozás. Az osztályom semmit nem mond persze, a legtöbb, ami elhangzik: “érdekes”.

Számomra meg az az érdekes, hogy minek is szervezünk folyton programokat, ha mindenki mindig mindent lemond – általánosítva, persze.

Mindegy, ez egy ilyen kor. Semmit sem lehet előre megbeszélni, majd összecsörögjük, rád írok a facebook-on, szabaddá teszem magam a megbeszélt napra – aztán persze nem lesz belőle semmi. Már csak mosolygok magamban, mikor egy-egy újabb találkozó esélye felmerül….elindulni nehéz, persze. Meg az igények, a körülmények: mindig van valami.

Egyébként pedig ökölbe szorul a kezem, ha belegondolok, hogy pontosan egy hónap már nem lesz hová menni vasárnap, ha hirtelen kell  valami a készülő ebédhez, mert kifogyott, vagy csak megkívánok egy IKEÁ-s húsgombócot.

Inkább nem mondok semmit, abbahagyom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.