rókafogó

23 feb 2015

Egy hét szóbeli felvételiztetés után teljesen beállt a nyakam, majd ma reggelre a derekam is becsípődött.

Hihetetlenül tud fájni, bár most már sokkal jobb. Főleg, ha arra gondolok, hogy hétvégén mennyi mindent sikerült elvégezni a lakásban, és tiszta, átlátható lett benne sok minden.

Előszedtem a húsvéti díszeket is, és sikerült egy csodálatosan szép koszorút is vennem.

Mindig azt gondoltam, hogy a pasztellkék – bár nagyon tetszik nekem – nem illik hozzám, de ez a koszorú az ellenkezőjéről győzött meg.

Megnéztem még tegnap a Foxcatcher-t is. Ez is szép, lassú, vontatott film, a szokásos pszichopata karakterrel.

Tényleg nem tudom, miért szeretnek ilyeneket nézni az emberek.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csillagok között

16 feb 2015

Valaki képezzen tovább elméleti fizikából, mert én egyszerűen nem értem, hogyan lehet a teret meghajlítani, meg mi van az idővel, micsodák a féreglyukak…és így tovább. Látva az Interstellar Movie-t, teljesen el vagyok keseredve, hogy mennyire hiányosak az ismereteim. Mondjuk, nekem olyan fizikatanárom volt gimiben, aki kinyitotta az ablakot, hogy bejöjjenek a rádióhullámok….ráadásul nulladik óra volt, és épp kezdődött a taxisblokád.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

barlangos

15 feb 2015

Rémes, borzalmas, barlangos álmok egész éjjel, reggel már magam ébresztem fel magam belőle. Megváltás, hogy világos van, nyávog a macska, birizgál a fény. Részemről az új ultrahangos párásítóra gyanakszom a rossz álom miatt, a súlyos, nedves levegő tényleg mintha a barlangra rímelne.

Persze, tudom, hogy mit jelent az álom szimbólumok közül a barlang, de ébren sem szeretem őket.

Újabb és újabb vírusok bukkannak fel bennem, gondolom az egyik miatt legyengült szervezetem készségesen fogadja be az újabbat  – barlang?

Pedig jól kell lennem, egy hétig mindenképpen, mert a tanítás után minden nap felvételiztetek, fél kettőkor kezdjük, és sanszos, hogy este nyolc előtt egy nap sem végzünk…Fejben nagyon jól kell lennem, mentálisan készülök már rá egész nap, próbálok pihenni, semmit sem csinálni.

Pénteken Bábszínház, életem legjobb előadása szerintem, Jane Terrell Semmi című regényéből készült feldolgozás. Az osztályom semmit nem mond persze, a legtöbb, ami elhangzik: “érdekes”.

Számomra meg az az érdekes, hogy minek is szervezünk folyton programokat, ha mindenki mindig mindent lemond – általánosítva, persze.

Mindegy, ez egy ilyen kor. Semmit sem lehet előre megbeszélni, majd összecsörögjük, rád írok a facebook-on, szabaddá teszem magam a megbeszélt napra – aztán persze nem lesz belőle semmi. Már csak mosolygok magamban, mikor egy-egy újabb találkozó esélye felmerül….elindulni nehéz, persze. Meg az igények, a körülmények: mindig van valami.

Egyébként pedig ökölbe szorul a kezem, ha belegondolok, hogy pontosan egy hónap már nem lesz hová menni vasárnap, ha hirtelen kell  valami a készülő ebédhez, mert kifogyott, vagy csak megkívánok egy IKEÁ-s húsgombócot.

Inkább nem mondok semmit, abbahagyom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

reflexió

14 feb 2015

Ahogy sétálgattunk lippivel a boltokban, sokszor ütötte meg a fülünket az, hogy milyen rondán beszélnek egymással a párok…és milyen csúnyán beszélnek a gyerekekkel. Nagyon szomorú volt hallgatni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Hesse

08 feb 2015

Tegnap olvastam Herman Hesse-től egy nagyszerű idézetet, kénytelen vagyok ide bemásolni, mert annyira igaznak érzem.

“Mindig az győz, aki szeret, nem az, aki többet tud.”

Ebben benne is van minden valaha elkövetett hibám a tanítással kapcsolatban (is).

Egyébként túl vagyunk a szalagavatón, nem estem hasra a színpadon, és mindenki megörökíthette a tűzős bénázásomat, valamint a fenekemet. (Nagyjából csak olyan fotók készülnek rólunk, amin a fenekünk van, mivel mi háttal állunk a közönségnek…)

Már előre félek jövőre az osztályom szalagtűzésétől is, ők nagyon extrák, biztosan sok sértődést, fájdalmat okoznak majd nekem is.

Sok a negatív gondolat bennem, betudom ezt a betegségnek. A védőoltásnak hála valami enyhe influenza, de ez még rosszabb, mintha kitört volna rajtam teljesen, és ágynak döntött volna. Így mindig azt hiszem, hogy bírok, aztán csak még rosszabbul vagyok utána.

Férj túl van a tévéfelvételeken, valamikor áprilisban lesz majd adásban.


 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

átmenet

01 feb 2015

Szép csöndben, az éj leple alatt végre február lett, véget ért a majdnem másfél hónapos, szürke január. Innentől már egyenesben vagyunk, jön a szerelmes ünnep, a Hamvazószerda, a Torkos Csütörtök, kezdődik a böjt, érezhetően hosszabbodnak a nappalok, mozgásba jön minden, és az állandóságot felváltja valami várakozás, aminek biztosan ismerjük a végét, és úgy hívják, hogy tavasz!

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum