Je suis Charlie

Olyan fáradt vagyok délutánra, mintha nem is két hét leállás után, hanem a tanév végi hajtásban lennék. Lenyomom az órát, fél óráig tart, amíg kikászálódom az ágyból,  tanítás után pedig mint egy zombi, csak nézek ki a fejemből…

Hideg is van, lassan kihunynak az ünnepi fények is, leszedik a díszeket mindenhonnét – egyre hétköznapibb arcát mutatja  a város. Kicsit olyan, mint egy nagy részegség utáni józanodás, egy szerelem elmúlása után visszatérés a valósághoz.

Átláthatóbb lesz a létezés.

Már a tavaszi divatot nézegetem a különböző rendelős oldalakon. Úgy tűnik, idén mindent elborítanak majd a virágok, pasztellszínekben. Meseszép, nőies idők jönnek, miközben a férfias formák lesznek uralkodóak. Végre nem fognak rám furán nézni, mikor inget kérek, nem fognak kioktatni, hogy a nőknél azt blúznak hívjuk.

Sokkot kaptam a francia karikaturisták kivégzése miatt.  Épp ezt érzem.

B6wcXWdIgAA_Lbr.jpg large

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.