idétlen időkig

Mintha megállt volna az idő, és minden nap újrakezdődik ugyanaz a tegnapi nap. Mintha mindenki eltűnt volna, és egyedül lennék a világon. Borzasztóan ijesztő és kétségbeejtő mindkettő. Negyedik hete járunk a téli szünet vége óta, és ez lesz a harmadik hétvége, amit benn töltök, majd folytatódik a hétfővel, a szülői értekezlettel. Én ettől teljesen széthullok, […]

konyhai filozófia

Nagyon hálás vagyok azért, hogy péntek délután van és itthon pihenhetek, miközben szakad kinn az eső. Hálás vagyok, mert nem kell végre holnap dolgozni mennem, épp elég volt az elmúlt két szombat, plusz a végigjavított vasárnapok. Gyakorlatilag három hete élek ebben a taposómalomban, és mostanra épp eléggé elfáradtam – mintha sosem lett volna téli szünet. […]

coelho

Az előbb, amikor Lujzinak kaját adtam, hirtelen megállt a kezemben az alutasakos….ugyanis Coelho volt ráírva. Az ellenség már a konyhában, sőt a hűtőben van. (A coelho portugálul nyulat jelent, most már tudom.)

tavasz?

Fél hat van, egy órája ébredtem fel, és az istennek sem tudtam visszaaludni. Nekiállok hát javítani. A nyitott ablaknál ülök, és kintről olyan madárfütty-koncert szűrődik be, mint a már tavaszi, enyhe reggeleken. De, könyörgöm: január 18. van.

2001. bejegyzés

Még nem szedtük le a karácsonyfát – talán ma.  A férjem az elmúlt hétvégét Manchesterben töltötte, kedvenc csapata meccsén vett részt, én dolgoztam. Most sincs ez másképp. Benn a suliban, felvételiztetünk.  Ha véget ér, akkor pedig vár a 152 db dolgozat javítása. Kimondhatatlanul fáradt vagyok. Az előző volt a 2000. bejegyzés. Az nagyon sok.

megint péntek

Sosem szimpatizáltam az össze-vissza léttel, maximum rövid ideig bírom a rendetlenséget, az össze-vissza pakolgatott, egymás hegyére-hátára dobált napokkal racionális elmém nem tud mit kezdeni, épp így  a szombati péntekekkel, az egyébként téli szüneti napok ledolgoztatásával sem. Gazdasági értelmét sem látom, hatékonyság nincs benne, a péntek utáni péntek az Idétlen időkig című filmet juttatja az eszembe, […]

Je suis Charlie

Olyan fáradt vagyok délutánra, mintha nem is két hét leállás után, hanem a tanév végi hajtásban lennék. Lenyomom az órát, fél óráig tart, amíg kikászálódom az ágyból,  tanítás után pedig mint egy zombi, csak nézek ki a fejemből… Hideg is van, lassan kihunynak az ünnepi fények is, leszedik a díszeket mindenhonnét – egyre hétköznapibb arcát […]

A lét meg a Lola

Miket talál időnként az ember, ha keres egy régi dokumentumot? A lét, meg Lola Búcsúzunk tőled Lili, csak kiborult a bili, de nem maradsz pácban, feltörlik a kórházban. Nem jössz most majd a falra, csak elmész jobbra, balra, lakhelyed lesz az ORFI – de alig néhány kurfli és visszatérsz hozzánk újra, hátadra izmokat gyúrva, erősen, […]

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Egyik kedvenc mozimban, a Toldiban. Érdekes, hogy mennyivel közelebb állnak hozzám az ilyen helyek, tényleg fel tudok oldódni, nem kell viselkedni, az emberek okosak, nem minden a pénz körül forog, őket még tényleg érdeklik  más dolgok is, jó zenék vannak – hiányoznak ezek az évek, ezek a helyek. És a VAN. Biztos vagyok benne, ha […]

vizualizálj!

Miután végigolvastam az általam követett blogok (sokan vannak) tulajdonosainak újévi értékelését, fogadkozását, úgy döntöttem, hogy idén sem fogok összegezni és tervezgetni. Most komolyan, hogyan lehet tervezni bármit is, mondjuk 210 nappal későbbi időpontra, mikor lövésem sincs arról, hogy milyenek lesznek akkor a körülmények, mi és hogyan fog addigra megváltozni az életünkben? Igen, tudom. Én is […]

szilveszter

Még sosem volt ilyen csöndes a szilveszteréj, a – 11 foknak meglett a következménye, embert alig lehetett látni az utcán. Mi kiválóan szórakoztunk a Vígszínházban, egy egészen extrém Bodó Viktor-féle Revizor feldolgozáson, ahol találkoztunk Zazival is. Éjfél előtt kettő perccel haza is értünk, így itthon szilvesztereztünk, s mivel pezsgőt elfelejtettünk venni, borral koccintottunk. Mindenkinek nagyon […]