idétlen időkig

28 jan 2015

Mintha megállt volna az idő, és minden nap újrakezdődik ugyanaz a tegnapi nap.

Mintha mindenki eltűnt volna, és egyedül lennék a világon.

Borzasztóan ijesztő és kétségbeejtő mindkettő.

Negyedik hete járunk a téli szünet vége óta, és ez lesz a harmadik hétvége, amit benn töltök, majd folytatódik a hétfővel, a szülői értekezlettel.

Én ettől teljesen széthullok, hogy sosincs hétvégénk, nem tudok pihenni, minden szürke, fásult és unalmas.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

konyhai filozófia

23 jan 2015

Nagyon hálás vagyok azért, hogy péntek délután van és itthon pihenhetek, miközben szakad kinn az eső.

Hálás vagyok, mert nem kell végre holnap dolgozni mennem, épp elég volt az elmúlt két szombat, plusz a végigjavított vasárnapok.

Gyakorlatilag három hete élek ebben a taposómalomban, és mostanra épp eléggé elfáradtam – mintha sosem lett volna téli szünet.

A karácsony és a szilveszter már gigatávolságban, és messze még a tavasz is.

Farsangolni kellene. Hiányoznak a fények, a színek, a harsányság. Ez a szürke mindent visz, a maga ezerféle árnyalatával.

Messzire vezetne ez a konyhai filozófia, így abba is hagyom.

Most csak élvezem, hogy ez végre egy unalmas, nyugodt, esős péntek délután, miközben olvasok és lazítok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

koperta

22 jan 2015

Olvasom Gárdos Péter Hajnali láz című könyvét, és hirtelen megakad a szemem a szón: koperta.
Nagyapám halála óta nem hallottam, ő használta mindig…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

köd-lovagok

22 jan 2015

Délután öt van, de akár éjjel is kettő lehetne – egész nap mocsár-feeling, ködbe-párába vesző időtlenség-dagonya.

Krúdy igazán jól érezné magát: köd-lovagok a kedély láthatárán.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

coelho

22 jan 2015

Az előbb, amikor Lujzinak kaját adtam, hirtelen megállt a kezemben az alutasakos….ugyanis Coelho volt ráírva.

Az ellenség már a konyhában, sőt a hűtőben van.

(A coelho portugálul nyulat jelent, most már tudom.)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tavasz?

18 jan 2015

Fél hat van, egy órája ébredtem fel, és az istennek sem tudtam visszaaludni. Nekiállok hát javítani. A nyitott ablaknál ülök, és kintről olyan madárfütty-koncert szűrődik be, mint a már tavaszi, enyhe reggeleken.

De, könyörgöm: január 18. van.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

2001. bejegyzés

17 jan 2015

Még nem szedtük le a karácsonyfát – talán ma.  A férjem az elmúlt hétvégét Manchesterben töltötte, kedvenc csapata meccsén vett részt, én dolgoztam.

Most sincs ez másképp. Benn a suliban, felvételiztetünk.  Ha véget ér, akkor pedig vár a 152 db dolgozat javítása.

Kimondhatatlanul fáradt vagyok.

Az előző volt a 2000. bejegyzés. Az nagyon sok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

megint péntek

10 jan 2015

Sosem szimpatizáltam az össze-vissza léttel, maximum rövid ideig bírom a rendetlenséget, az össze-vissza pakolgatott, egymás hegyére-hátára dobált napokkal racionális elmém nem tud mit kezdeni, épp így  a szombati péntekekkel, az egyébként téli szüneti napok ledolgoztatásával sem.

Gazdasági értelmét sem látom, hatékonyság nincs benne, a péntek utáni péntek az Idétlen időkig című filmet juttatja az eszembe, egyedüli okként a büntető célzatot tudom benne felfedezni, és épp ezért gyűlölöm.

Mindegyik szülőt meg tudom érteni, aki a szülői igazolások terhére megengedi gyermekének az otthon maradást az ilyen teljesen értelmetlen napokon.

A gyerekek öt napra vannak “programozva”, a hatodikon meg kell pihenniük.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

terápia

10 jan 2015

Végignéztem a Terápia II. évadát, mind a harmincöt részt, és most azt érzem, hogy teljesen a földig gyalultak le. Vagy a földbe gyalultak be?

Huh.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Je suis Charlie

07 jan 2015

Olyan fáradt vagyok délutánra, mintha nem is két hét leállás után, hanem a tanév végi hajtásban lennék. Lenyomom az órát, fél óráig tart, amíg kikászálódom az ágyból,  tanítás után pedig mint egy zombi, csak nézek ki a fejemből…

Hideg is van, lassan kihunynak az ünnepi fények is, leszedik a díszeket mindenhonnét – egyre hétköznapibb arcát mutatja  a város. Kicsit olyan, mint egy nagy részegség utáni józanodás, egy szerelem elmúlása után visszatérés a valósághoz.

Átláthatóbb lesz a létezés.

Már a tavaszi divatot nézegetem a különböző rendelős oldalakon. Úgy tűnik, idén mindent elborítanak majd a virágok, pasztellszínekben. Meseszép, nőies idők jönnek, miközben a férfias formák lesznek uralkodóak. Végre nem fognak rám furán nézni, mikor inget kérek, nem fognak kioktatni, hogy a nőknél azt blúznak hívjuk.

Sokkot kaptam a francia karikaturisták kivégzése miatt.  Épp ezt érzem.

B6wcXWdIgAA_Lbr.jpg large

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A lét meg a Lola

04 jan 2015

Miket talál időnként az ember, ha keres egy régi dokumentumot?

A lét, meg Lola

Búcsúzunk tőled Lili,
csak kiborult a bili,
de nem maradsz pácban,
feltörlik a kórházban.

Nem jössz most majd a falra,
csak elmész jobbra, balra,
lakhelyed lesz az ORFI
– de alig néhány kurfli

és visszatérsz hozzánk újra,
hátadra izmokat gyúrva,
erősen, mint egy Atlasz,
s megint a gép előtt kotlasz.

de tornázz is naphosszat,
mert, ha leleteid rosszak
és megint elhasalnak
visszamész, bevasalnak,

kevés lesz a koszt, a knédli
de megtérsz mint Vaslady.
Lesz újra vicc, dialógus
ha hagy a politológus.

Megválasztunk kormányfőnek,
jó hely ez itt, nem lőnek,
ez nem Moszkva, se nem Harlem
siess vissza Lili Marlen!

(Braun György)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Egyik kedvenc mozimban, a Toldiban. Érdekes, hogy mennyivel közelebb állnak hozzám az ilyen helyek, tényleg fel tudok oldódni, nem kell viselkedni, az emberek okosak, nem minden a pénz körül forog, őket még tényleg érdeklik  más dolgok is, jó zenék vannak – hiányoznak ezek az évek, ezek a helyek. És a VAN. Biztos vagyok benne, ha most lennék a harmincas éveim elején, ugyanazt érezném, mint a filmbeli Áron.

Tökéletesen visszaadja a film az ürességet, ami mégsem tölti el boldogtalansággal az embert.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

vizualizálj!

02 jan 2015

Miután végigolvastam az általam követett blogok (sokan vannak) tulajdonosainak újévi értékelését, fogadkozását, úgy döntöttem, hogy idén sem fogok összegezni és tervezgetni.

Most komolyan, hogyan lehet tervezni bármit is, mondjuk 210 nappal későbbi időpontra, mikor lövésem sincs arról, hogy milyenek lesznek akkor a körülmények, mi és hogyan fog addigra megváltozni az életünkben?

Igen, tudom. Én is olvastam kismillió “hogyan legyünk sikeresebbek, boldogabbak?” című írást, így tisztában vagyok vele, hogy év végén rendszerezni kell, lezárni a régit, levonni a konzekvenciákat, terveket készíteni az új évre, majd ezeket vizualizálni.

De, nekem most nem megy ez.

Nem látok előre több hónapra, és már maga  a várakozás is feszültséget kelt bennem.

Épp elég régi tervem van, amiket sosem sikerült megvalósítanom – nem stresszelem magam még újabbakkal is.

De, mindenkinek a legjobbakat kívánom erre az évre is!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szilveszter

01 jan 2015

Még sosem volt ilyen csöndes a szilveszteréj, a – 11 foknak meglett a következménye, embert alig lehetett látni az utcán.

Mi kiválóan szórakoztunk a Vígszínházban, egy egészen extrém Bodó Viktor-féle Revizor feldolgozáson, ahol találkoztunk Zazival is.

Éjfél előtt kettő perccel haza is értünk, így itthon szilvesztereztünk, s mivel pezsgőt elfelejtettünk venni, borral koccintottunk.

Mindenkinek nagyon boldog, békés, sikerekben gazdag esztendőt kívánok!

10898183_902737469782536_8903341840618851502_n

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum