Paddington

Megnézve tegnap a Paddingtont, bizton állíthatom, hogy a medvét rólam mintázták. Ugyanez a folyton jót akaró, ám mindig rosszat csináló típus vagyok, aki miután megmenti az általa levert vázát a töréstől, közben leszakítja a vízcsövet, és elárasztja vízzel az egész lakást….sorozatban jönnek nálam is az ilyenek.

A film után is….persze, hogy otthagytam a moziban a Zara gyerekosztályán (!) újonnan vásárolt fehér kötött sapkámat. Mikor ezt konstatálta a férjem, mert nekem eszembe sem jutott ugye, gyorsan elindultam visszafelé a mozilépcsőkön, a teljes sötétségben, ahol csak a jelzőfények világítottak, és jött szembe velem a tömeg, aki nem nagyon értette, hogy egy őrült miért rohan visszafelé (!)  a vetítőbe….

Persze, többször orra buktam, bevertem a térdeimet, (nagyon fájnak most is) és mire odaértem a székemhez, épp láttam, hogy egy nő veszi fel a szatyromat, és vinné magával.  Így még kurjantgatnom is kellett, hogy hagyja ott. Borzalmas volt.

Na, az ilyen dolgokat tenném felejtősre jövőre.

Ja, hazafelé meg beleállt egy jancsiszög az autógumiba, így defekttel jöttünk végig a városon. Ahhh!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.