üvöltés

Sok dolgot nem tudok elviselni, de egyet különösen nem – azt, ha valaki üvölt. Különösen akkor nem, ha azt telefonban teszi, ahol a telefon már maga is nehezítő tényező, hiszen nem látod a másikat, nincsenek gesztusok, szemkontaktus….még írásban is jobban kommunikálok, mint telefonon.

Egyszerűen meghalok a telefonban üvöltéstől, és én is visszaüvöltök. Aztán megbánom, és így még rosszabb. Ilyenkor úgy érzem, hogy most távozik legalább tíz év az életemből, és valóban, utána legalább két nap, amíg regenerálódom annyira, hogy normálisan tudjak létezni.

Addig csak az üresség, a remegő gyomor és a pusztuló idegsejtek vannak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.