12-06

Ismét egy rohanós nap, nagyjából egész nap a versenyen, ingázás a két suli között. Közben egyik versenyző gyerekem láza az egekbe szökött, lippit riasztva hamarosan ágyba is került, így viszont hiányzott az ő ereje, nem tudtuk megismételni a tavalyi országos első helyet, ötödikek lettünk.

Engem nem izgat, de tartok tőle, hogy amilyen kis lelkiismeretes, nehogy magát hibáztassa érte.

Aki meg a tanárok béremelését sokallja, üzenem neki, hogy nyomjon végig egyszer egy ilyen munkaidőn túli versenynapot reggel nyolctól este ötig (vidékiek hajnaltól késő estig) egy levegőtlen szűk helyiségben ötszáz gyerekkel, plusz a kísérőtanárokkal, szék nélkül, kezében a cuccaival…és még sorolhatnám a körülményeket. Mondjuk úgy, hogy előző este Mikulás-ünnepséget bonyolított le…meg sorolhatnám tovább.

Hazaérve megpróbáltam még mézeskalácsot sütni, de ment is minden a kukába…

Most meg szakad, ömlik az eső.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.