Paddington

Megnézve tegnap a Paddingtont, bizton állíthatom, hogy a medvét rólam mintázták. Ugyanez a folyton jót akaró, ám mindig rosszat csináló típus vagyok, aki miután megmenti az általa levert vázát a töréstől, közben leszakítja a vízcsövet, és elárasztja vízzel az egész lakást….sorozatban jönnek nálam is az ilyenek. A film után is….persze, hogy otthagytam a moziban a […]

sed non est pax

Elbúcsúzott ismét egy karácsony, el, a maga csendességével. Részemről minden ünnepet ezerszer jobban kedvelek, mint ezt. Szakrális jelentéssel nem töltődik nálam, sajnos, és mióta apa nincs, igazából csak fájdalmat okoz – ilyenkor még erősebben érzem a hiányát. Meghittnek is csak ideig-óráig mondhatjuk, hiszen három helyszínen ünnepelünk, sehol sem tudunk igazán megmelegedni – mindig tovább kell […]

szokásos

Vannak dolgok, amiket azt hiszem, sosem fogok megérteni a karácsonnyal kapcsolatban. Ilyen például az, hogy miért kell négyszer annyi kaját készíteni, mint amire szükség van… de ezek igazából apróságok, fenn sem kell rajtuk akadni. Mégis, nekem ma este például kimondottan jólesett egy hideg sajtos-tejfölös tészta annyi ünnepi étel után. De, ami az ünnepekben az igazán […]

szenteste

Miután napok óta küzdött a kezdődő betegséggel, és még ma is hősiesen végigcsinálta az egész napot: karácsonyfát vett, főzött és levezetett kétszáz kilométert – estére kidőlt imádott férjem. Így most frissen húzott, hűvös ágyneműben alszik már egy órája. Nekem most az a legszebb ajándék, hogy tud végre pihenni. Biztos vagyok benne, ha kialussza magát, sokkal […]

lángos máshogy

Hétfő este elindultunk mi is az adventi vásárokba, ahol is szomorúan konstatáltuk, hogy a negyedik adventi vasárnappal együtt szinte mindenhol véget értek a rendezvények, és egy-két kósza bódé emlékeztet arra, hogy egy hónapig zajlott az élet a tereken. Ennek megfelelően szinte alig voltak emberek az utcákon, a vásárokon, ami egyrészt jó volt, mivel nem kellett […]

üvöltés

Sok dolgot nem tudok elviselni, de egyet különösen nem – azt, ha valaki üvölt. Különösen akkor nem, ha azt telefonban teszi, ahol a telefon már maga is nehezítő tényező, hiszen nem látod a másikat, nincsenek gesztusok, szemkontaktus….még írásban is jobban kommunikálok, mint telefonon. Egyszerűen meghalok a telefonban üvöltéstől, és én is visszaüvöltök. Aztán megbánom, és […]

natúr

Tavaly úgy döntöttünk, hogy idén két fánk lesz: egy kicsi, natúr színű díszekkel nekem november végétől, és egy másik nagy, mindenféle színes, giccses díszekkel lippinek. Meg is kaptam november végén, fel is díszítettem – és rájöttem, hogy nekem ez egyáltalán nem tetszik. Kellenek a színek, a sok piros főleg. Valami olyasmi tetszik most, a kékekkel, […]

mézédeskalács

Tegnap két csodálatos élményem is kapcsolódott a mézeskalácshoz, mézédes mind a kettő, ezért engedtem meg magamnak ezt a szójátékot. Mivel mind az öt tepsi mézeskalácsom szétégett a sütőben, és biztos voltam benne, hogy még egyszer nem lesz lelkierőm nekiállni, úgy gondoltam, majd az iskolai karácsonyi vásárban veszek annyit, amennyi kettőnknek elég, és még marad a […]

vágyódás

Negatív ct,  ott nincs gond, lett helyette persze  három másik egészségügyi, hogy legyen mire költeni a megkeresett pénzt. Én inkább mozira, színházra, utazásra költeném most! Tudom, hogy első az egészség, de most egy kicsit úgy szerettem volna a pihenéssel foglalkozni….a fentebb sorolt dolgokkal. Helyette most épp takonykór, levegőt sem kapok, plusz a másik kettő. Csak […]

revizor

Közös életünkben először van konkrét programunk szilveszterre, és még a jegyünk is megvan hozzá. Tavaly színházban voltunk, és annyira megtetszett, hogy idén is megyünk, mégpedig a Vígbe, a Revizorra, a 21 órakor kezdődő előadásra, amelynek pár perccel éjfél előtt lesz vége. Előtte egy immár hagyományos burgerezés, utána a hidak végigjárása, és szépen elköszönünk 2014-től. Jó […]

koromsötét

Egyszerűen nem hiszem el, hogy hol élek…és nemhogy javulna, napról napra sötétedik körülöttünk minden. Vagy ez már a hajnal előtti teljes sötétség, és hamarosan jön a felszabadulás? Kérem, valaki kapcsolja fel, és ne le, a villanyt!

laza szombat

Karácsonyfa-kiállítás, macskakiállítás, majd araszolás a szombat késő délutáni csúcsforgalomban a Belvárosban, végül nagy bevásárlás – és el is fáradtunk rendesen. Annyira, hogy vasárnap már se kedvünk, se energiánk nem maradt semmire, elvánszorgott a nap ebédfőzéssel, takarítással, este pedig megnéztük Az élet ízei című filmet. Lippinek szakmai továbbképzés a tv-felvételre. Megható, ahogyan készül rá. Alapmártásokat tanul, […]

Számomra

… döbbenetes volt tegnap az, hogy a Honvéd Kórházban van fodrászat, kozmetika, és mindenféle dolgot áruló boltok. Például ruha -, és szemüvegbolt is. S mindez reggel hétkor már teljesen nyitva, vevőkkel. Egyébként maga  a kórház is döbbenetes. Ahogy ültünk lippivel ketten a hatalmas, félig még sötét aulában, olyan volt, mintha egy űrközpontban lettünk volna. A […]

ct

Ma reggel ct, és rám törő klausztrofóbia. Borzalmas érzés. Az öt perc, amit benn töltöttem, lelkileg rossz volt. Eredmény jövő csütörtök körül. Olvasom Janne Terrell Semmi című könyvét – a világ tényleg megérett a pusztulásra.

09/12

Mostanában igyekszem nézőpontot váltani egy-egy vitás kérdésben, elviccelni a dolgokat, de nem tudom miért, a papokkal szemben elvesztem az önuralmam. Túl sokat várok tőlük, talán. Példaképnek akarom őket, és rendkívül tud idegesíteni, amikor emberi, és borzasztóan gyarló jellemvonásaikkal találkozom…ugyanúgy fóbiám van velük kapcsolatban, mint például a bohócokkal. Egyébként meg jó ez a kis hóesés illúzió, […]

12-08

Azt, hogy sokan szűk látókörűek, csak a saját pillanatnyi érdekeiket nézik, már megszoktam. Az viszont, hogy egy papnak közömbös, hogy a vasárnapi boltbezárásokkal százezer ember veszíti el a munkáját, háromszorosára fognak drágulni az árak, az egekbe kúszik majd a gyerekszegénység, és mellesleg ismét korlátozzák a szabadságot – az megszokhatatlan. Gondolom, úgy van vele, hogy akkor […]

12-06

Ismét egy rohanós nap, nagyjából egész nap a versenyen, ingázás a két suli között. Közben egyik versenyző gyerekem láza az egekbe szökött, lippit riasztva hamarosan ágyba is került, így viszont hiányzott az ő ereje, nem tudtuk megismételni a tavalyi országos első helyet, ötödikek lettünk. Engem nem izgat, de tartok tőle, hogy amilyen kis lelkiismeretes, nehogy […]

12-05

Ma több dologban is előrébb léptünk, amiért hálás lehetek – mondhatni, igazi Mikulás-ajándékok ezek. Például felkért az egyik kedvenc tanítványom szalagtűzésre, drága kicsi osztályom nekem is hagyott csokoládét az adventi nyereményükből, és végre igent mondott a kollégiumra az a diákunk, akinek harmadik éve könyörgünk, hogy lépje már meg, mert így nem lehet élni. Voltunk óriási […]

12-03

Vajon hogyan kell kezelni az olyan kollégát, aki facebook-on letilt, bemószerol, és eközben olyan kedvesen beszélget veled, mintha a legjobb barátnőd lenne… Ötletem sincs. Egyelőre vigyorgok rá, mint a vadalmára…. Ma tréninget tartott a gyerekeimnek volt tanítványunk, aki tizenhét évig volt a Napló főszerkesztője, és most jelenleg motivációs tréner. Elbűvölte őket, és azt hiszem, nagyon […]

12-02

Szakadó eső, hideg, nyirkosság, gyulladó izületek. Ismerősben agydaganatot diagnosztizálnak, a macskám szeme megint majdnem kilyukad, kolléganő felugrik hajat szárítani. Közben kiderül, hogy volt tanítványunk Kiss Tibi felesége lett. Az élet kiszámíthatatlan.   RAKOVSZKY ZSUZSA ¤ DECEMBER Birtokba venni miért kívánjam e meddő és sötét időt? E nyirkos és villanyfények között imbolygó délutánban kinek érzékei ne […]

12.01.

“Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs […]