11.24.

Azt hiszem, most kell hálát rebegnem és nagy köszönetet mondanom azért, hogy nem vagyok semmilyen ételre, italra, illatra vagy éppen fémre allergiás.

Az ember mindent természetesnek vesz egészen addig, amíg valami nem készteti arra, hogy átgondolja a dolgokat.

Én most megúsztam minden fentebbit, de lehetett volna másképpen is.

Úgy vélem, innentől kezdve ez a “lehetett volna másképpen is” fogja meghatározni az életemet.

Elkezdek vigyázni magamra. Ebben az is benne van, hogy vigyázok azokra is, akik körülöttem vannak, mert ők is meghatározzák életem minőségét.

Mindig, amikor belegondolok, hogy mit és mikor rontottam el, egészen apró dolgokhoz jutok vissza.

Csak nem kellett volna eldobni azt a húsz centit, megenni az x-edik süteményt, vagy éppen mosolyogni és vállat vonni egy újabb beszólás helyett….

De, nem így történt. A sok kis dolog idővel összeadódott és most dombocska helyett Mont Blanc-ként tornyosul elém.

Jó lenne, ha varászütésre megváltozna minden, de attól tartok elhordani ezt a sok szemetet is lapátonként lehet csak.

Az pedig idő, rengeteg, rengeteg idő…

10683673_870547136334903_2664219414456183281_o

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.