október 11.

Megnéztem ma délelőtt A Mester és Margaritát a Vígszínházban. Most úgy vélem, nem ajánlom bárkinek. Először is a hossza miatt: az első felvonás kettő óra 15 perc, a második egy óra 15 perc – ezt nehezen bírnák ki sokan. Másodrészt annyira epikus színháznak rendezte meg Docekal, amit nehezen értenének sokan. A darabból kivett mindent, ami érzelmi azonosulást keltene, nincsenek benne katartikus csúcspontok, tele van az értelmi befogadást erősíti songokkal, kivetített feliratokkal, bizonyos részeknek a nyomatékosítását erősítő ismétlésekkel. Emiatt a regényben a csodálatos, nagy ívű a hitről, a szeretetről, a megbocsátásról és a kegyelemről szóló részeket itt felváltották Woland nagy monológjai az emberi természet borzalmasságáról, így hihetetlenül sötét és depresszív a darab. Rettenetesen igénybe veszi az embert, egyetlen pillanatra sem lehet kikapcsolni közben, szórakozásnak semmiképpen sem ajánlom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.