szeptember 25.

Életem eddigi második leghosszabb betegszabadságán vagyok, ez most már a hetedik munkanap nélkülem, és még a holnap is beleesik, sajnos. Háromszor mentem eddig vissza kontrollra, remélem, a holnapi negyediken már engedélyezi nekem a doktornő azt, hogy hétfőtől dolgozhassak ismét.

A dologhoz hozzátartozik, hogy ennyire beteg már nagyon régen voltam, és ennyire nehezen is már régen gyógyultam fel belőle.

Remélem, a hétfői vitálkapacitás és allergiavizsgálat nem fog semmi rosszat kideríteni, mert mindig, amikor elkezdenék igazán élni, szokott valami közbejönni, ugye.

Én tényleg, de tényleg annyira szeretnék egészséges lenni és életmódot váltani! Könnyen mozogni, leselejtezni a pótmegoldás, kényszer szülte ruhákat és olyan stílusban öltözni, amit szeretek, mert rám jön! És szeretnék futkározni, biciklizni, mert bírom és nem fáj, és van hozzá energiám!

Nyugodtan és kimerülten akarom álomra hajtani a fejem, mert tudom, hogy aznap is tettem valamit magamért.

Ilyen szeretnék jövő májusra lenni ismét:

SONY DSC

És igenis, azt is gondolom, hogy ennek a betegségcunaminak a hajam is okozója volt! Ugyanis a legmelegebb időszakban volt pont annyira hosszú-rövid, (viszonyítás kérdése) hogy összefogni még nem lehetett, de már a nyakamba lógott, és folyton izzadt….se nem szép, se nem egészséges állapot nem volt. Most már csak azt várom, hogy mikor lesz hátul is annyira hosszú, hogy szintbe lehessen hozni az első résszel…soha, de tényleg önszántamból nem lesz többé rövid hajam.

Ó, te jó ég, még mindig szeptember van?!

 

2 thoughts on “szeptember 25.

  1. van ez a karmos műanyag csat, én azt használom. ha már a nyakadba lóg, akkor fel is lehet vele fogni-

  2. az a baj, hogy nem tartja meg az sem a hajamat, annyi van…egyedül a hajgumival tudom összefogni, de ahhoz meg még rövid…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.