szeptember 13.

Nem értem, engem miért talál meg minden lelkileg zakkant, mélyen hívő volt évfolyamtárs az egyetemről, akik bejelölnek a facebook-on, minden mozzanatomat kommentálják, privát üzenetekben zaklatnak az életükkel, amelynek már lassan húsz éve nem vagyok a tagja, nem is akarok, majd amikor legközelebb ismét rákattintok az oldalára, látom, hogy már nem vagyunk ismerősök…mikor megkérdezem, hogy mégis mit követtem el, hogy erre a döntésre jutott, annyit ír, mielőtt letilt, hogy – én persze ne tudjak válaszolni – ő próbált megérteni, de annyira megváltoztam az egyetem óta, hogy ez reménytelen….

Ráadásul én semmit, de semmit nem változtam, már akkor is ilyen voltam. Ő meg a dékán titkárnőjének lánya, aki a semmire kapta a köztársasági ösztöndíjakat…az igazán jó és tehetséges emberek pedig mindenből kimaradtak az ilyenek miatt.

Könyörgöm, mit kell egy tök ismeretlen emberen megérteni? Ráadásul a facebook-on, ahol kaján, cicás-kutyás fotón kívül a lehető legritkább esetben osztok meg komoly dolgot?!

Azt hiszem, megint fogok egy komoly szelektálást végezni az ismerőseim között….

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.