marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for szeptember, 2014

25 szeptember
0Comments

még mindig szeptember 25.

Amikor az ember lánya nyolc nap betegség után először megy a friss levegőre, akkor gyorsan bespájzol színekből, formákból és nehéz, őszi illatokból….

WP_20140925_007

25 szeptember
2hozzászólás

szeptember 25.

Életem eddigi második leghosszabb betegszabadságán vagyok, ez most már a hetedik munkanap nélkülem, és még a holnap is beleesik, sajnos. Háromszor mentem eddig vissza kontrollra, remélem, a holnapi negyediken már engedélyezi nekem a doktornő azt, hogy hétfőtől dolgozhassak ismét.

A dologhoz hozzátartozik, hogy ennyire beteg már nagyon régen voltam, és ennyire nehezen is már régen gyógyultam fel belőle.

Remélem, a hétfői vitálkapacitás és allergiavizsgálat nem fog semmi rosszat kideríteni, mert mindig, amikor elkezdenék igazán élni, szokott valami közbejönni, ugye.

Én tényleg, de tényleg annyira szeretnék egészséges lenni és életmódot váltani! Könnyen mozogni, leselejtezni a pótmegoldás, kényszer szülte ruhákat és olyan stílusban öltözni, amit szeretek, mert rám jön! És szeretnék futkározni, biciklizni, mert bírom és nem fáj, és van hozzá energiám!

Nyugodtan és kimerülten akarom álomra hajtani a fejem, mert tudom, hogy aznap is tettem valamit magamért.

Ilyen szeretnék jövő májusra lenni ismét:

SONY DSC

És igenis, azt is gondolom, hogy ennek a betegségcunaminak a hajam is okozója volt! Ugyanis a legmelegebb időszakban volt pont annyira hosszú-rövid, (viszonyítás kérdése) hogy összefogni még nem lehetett, de már a nyakamba lógott, és folyton izzadt….se nem szép, se nem egészséges állapot nem volt. Most már csak azt várom, hogy mikor lesz hátul is annyira hosszú, hogy szintbe lehessen hozni az első résszel…soha, de tényleg önszántamból nem lesz többé rövid hajam.

Ó, te jó ég, még mindig szeptember van?!

 

21 szeptember
0Comments

szeptember 21.

Olyan volt ez a nap időjárási szempontból, mint maga a megvalósult álom. Csak ilyeneket kívánnék…de, már megint zuhog az eső, hűl a levegő.

Ahogy elnézem magam, ezt a makacs, görcsös köhögést, holnap reggel nem fog kiírni a doktornő…

Egyébként én nem hiszem, hogy ez asztma. Egy asztma nem múlik el az antibiotikum hatására. Ehh.

20 szeptember
0Comments

szeptember 20.

Aludni nem nagyon tudok, nem kapok levegőt. Javulgatok, de annyi lerakódás van a légcsőben, tüdőben, hörgőkön, hogy igen nehezen távozik, bár már szúr a bordám, amikor köhögni kezdek.

Szerintem ez nem asztma. Egy asztma nem múlik el az antibiotikum hatására. De, allergia simán lehet, amitől legyengül az immunrendszerem, és fogékonnyá válok valamilyen fertőzést elkapni, ami azután végigmegy a teljes felsőlégúton, ennyi rengeteg kellemetlenséget okozva, és ezzel megint csak az immunrendszert gyöngítve – hogy aztán kezdődhessen elölről újra a kör.

Majd meglátjuk, most csak a gyógyulásra fókuszálok.

Közben a férjem mindenféle különleges dolgokat főzőcskézik, amelyekről nem hajlandó megmondani, hogy micsodák.

Annyit sikerül kiderítenem, hogy a “legmenőbb olasz street food-okat” csinálja. Van itt minden: paradicsomos rizottó, amibe mozzarellát rejtett, majd bebundázta és kisütötte, valami husit is babrál, és szerintem egy minestrone is elkészült közben.

Remélem, bírok enni belőle. Az antibiotikum teljesen elvette ugyanis az étvágyamat, plusz az ízeket sem nagyon érzem.

Eddig jó a hétvége. Főleg, hogy ilyen csodát hozott nekem a piacról.

1781247_822642624458688_7186562390040764461_o

18 szeptember
0Comments

szeptember 18.

Azt hittem, megúszom…hát, nem. De legalább most már asztmagyanúval utaltak be allergia-és légzésfunkció vizsgálatra.

Szépen vagyunk.

16 szeptember
0Comments

szeptember 16.

napfény, frissen vágott fű illata, színesedő falevelek – ősz, én így szeretlek!
(nem, nem az esős mókát)

D-vitamint kell szednem, sokat aludnom, a takonykórról meg inkább nem írok.

14 szeptember
2hozzászólás

szeptember 14.

Nem hittem tegnap a receptnek, meg amúgy is sok volt itthon a szilva és az alma, így adtam a pitének rendesen. lett benne anyag bőven. Konkrétan dupla annyi került bele, mint az előírt mennyiség, de így csak jobb lett! Először csak folyt benne a barna cukros, fahéjas szilvalé, majd karamellizálódott, megkötött és beleégett a tésztába – mondhatom, hogy életem eddigi legjobb pitéje lett.

10682426_818313658224918_498152112541600604_o(1)

Dale Cooper ügynök is megnyalta volna utána  a száját, főleg a kávéval együtt, melynél végre rájöttem, hogy kicsivel több vizet kell hozzá önteni, és akkor rögtön elveszti törökös aromáját, és jó lesz.

A nappalival meg nem tudok betelni, legszívesebben állandóan ott lennék, az állatok meg a nyomomban.

1617669_818782751511342_8093351228243198498_o

 

13 szeptember
0Comments

szeptember 13.

Nem értem, engem miért talál meg minden lelkileg zakkant, mélyen hívő volt évfolyamtárs az egyetemről, akik bejelölnek a facebook-on, minden mozzanatomat kommentálják, privát üzenetekben zaklatnak az életükkel, amelynek már lassan húsz éve nem vagyok a tagja, nem is akarok, majd amikor legközelebb ismét rákattintok az oldalára, látom, hogy már nem vagyunk ismerősök…mikor megkérdezem, hogy mégis mit követtem el, hogy erre a döntésre jutott, annyit ír, mielőtt letilt, hogy – én persze ne tudjak válaszolni – ő próbált megérteni, de annyira megváltoztam az egyetem óta, hogy ez reménytelen….

Ráadásul én semmit, de semmit nem változtam, már akkor is ilyen voltam. Ő meg a dékán titkárnőjének lánya, aki a semmire kapta a köztársasági ösztöndíjakat…az igazán jó és tehetséges emberek pedig mindenből kimaradtak az ilyenek miatt.

Könyörgöm, mit kell egy tök ismeretlen emberen megérteni? Ráadásul a facebook-on, ahol kaján, cicás-kutyás fotón kívül a lehető legritkább esetben osztok meg komoly dolgot?!

Azt hiszem, megint fogok egy komoly szelektálást végezni az ismerőseim között….

 

 

10 szeptember
0Comments

szeptember 8-9-10.

Már megint szerda, már megint három napja nem írtam semmiz, jaj. De, annyira fáradt voltam a sulikezdéssel, annyi mindenre kellett figyelnem, hogy ez most elmaradt.

Pedig a lakásfelújítás mellett múltunk utolsó darabját is lecseréltük: végre elhozhattak az “új” autót.

A sok kellemes élmény mellett, ami hozzákötött minket, azért volt pár kellemetlen is, így összességében én örülök, hogy sikerült ebben is továbblépnünk, boldogulnunk – köszönet érte anyának és a Mazdának is, természetesen.

Elég eredményesek voltunk a nyáron:

– ajtókat lefestettük,

– letettük a laminált padlót,

– kifestettük a nappalit,

– lecseréltük az autót,,

és még sok apróbb változtatást eszközöltünk a nyugodtabb élethez.

07 szeptember
0Comments

szeptember 2-3-4-5-6-7.

Régen írtam, de mindig sikerül olyan helyet találni az osztálykirándulásra, ahol nincs, vagy épp alig van térerő, a netről nem is beszélve. Utólag pedig már mindent leegyszerűsít az ember. Így,  csak nagy vonalakban, pár mondat róla.

Kedden megérkeztünk, és egy kis pihenő után felmásztunk Boldogkő várába. Csodálatos, hatalmas nagy terek, kínai falra hajazó oldalbástya. Lefelé megnéztük a temetőt, sétálgattunk. A sok szépséget némileg lerombolta, hogy széttört a Tisza cipőm alja, és a kiálló szög belőle hegymászás közben véresre törte a talpamat…

Este játszottunk, filmeket és meséket kellett előadni modernizált változatban, meghatározott stílusban. Kiváló ötleteik voltak, de akkora sirokkó fújt, hogy gyakorlatilag elvitte a hangjukat.

Másnap Miskolcon voltunk. Lillafüred, Herman Ottó emlékház, diósgyőri vár, belváros.

A diósgyőri várat az elmúlt hétvégén adták át a felújítás után, így csodát vártunk – ami elmaradt. A felső szintekre nem engedtek fel, a kiállítások hiányoznak, az interaktív rész nem üzemel – óriási felháborodással jöttünk el, főleg, hogy másfélszeresére emelték a jegyek árát…senkinek sem ajánlom.

A Belváros kellemes meglepetés volt a rengeteg kiülős hellyel. Mikor én voltam gimnazista, majd egyetemista, ezek még sehol sem voltak.

Hazaérve rengeteg palacsintát sütöttünk, 11 órára végeztünk.

Csütörtökön egy vizsolyi méhészhez voltunk hivatalosak. Életem legjobb előadása volt, a gyerekek annyira élvezték, hogy a tervezett egy óra helyett két és fél óráig hallgatták. Utána vettem kis mézeket, majd vissza kisvonatoztunk Boldogkőváraljára.

Délután pingpongozás, biciklizés, napozás, kártyázás volt a program, este pedig szalonnát sütöttünk.

Nagyon kellemes meglepetés volt ez a négy nap. Amennyire tartottam tőle, annyira jó lett.

Közben a férjem felújította a nappalit. Lefestette a falakat, felszedte a padlószőnyeget, és egyedül lerakta  a laminált padlót!
Mint kiderült, hetekkel ezelőtt elment a Praktiker Akadémiába, és megtanulta  a technikát. Meglepetésnek szánta nekem, és ez sikerült is.

Tegnap helyreállt a rend, kisebb pakolások vannak már csak, meglátogattuk az IKEÁ-t is, ahová ma reggel vissza kell mennünk, mert épp előttünk vittek el öt darabot a kiválasztott komódunkból.

Szerda óta fáj a fejem. Nagyon. A gyógyszer max. két óráig hat.

Valakinek valami ötlet, hogy mit tegyek?

01 szeptember
0Comments

szeptember 1.

tegnap este héttől ömlik az eső, tíz percekre áll el, hogy azután csak jobban rázendíthessen

nem túl izgalmas villanyfénynél átfesteni a sárgát, ami nyeli a fényt, és csak vakoskodni lehet vele

évnyitó, három osztályfőnöki, csomagolás – holnapi indulás. jaj (?)

remélem, minden rendben lesz