augusztus 24.

Ma van a születésnapom. Sokadik, szóra sem érdemes. Inkább bosszantó, mint kellemes dolog. Szomorú is, mióta apa nincs velünk – semmi értelmét sem látom az ünneplésnek, csak nyűg. Mindenkit lebeszéltem a tortáról, az ünnepi ebédről.

Beteg vagyok és nyűgös. Megfáztam ebben a furcsa időben, lázam van és köhögök.

Holnap meg kezdődik a munka. Pedig még nyár sem volt. Vagy ez az idei nem nyár volt.

Megint zárás, megint kezdés. Most: utálom.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.