augusztus 16.

Olvasom X.Y. módszertani könyvét, és csodálkozom, hogy “te jó ég, ezt a semmiséget le lehet írni, és még meg is lehet belőle gazdagodni”? Olyan dolgokról van szó, amelyeket mi naponta alkalmazunk, csak éppen variálgatjuk, bonyolítjuk, és eszünkbe nem jutna, hogy ez vagy az korszakalkotó módszernek számít. Ráadásul a mieink szerintem izgalmasabbak is…..mint ez a “fejezd be saját szavaiddal a novellát, írj alternatív színt a Tragédiához” stb.

Biztos emlékeznek sokan a tavalyi, a teljes közösségi médiát bejáró (nekem is minden, nem tanító ismerősöm megosztotta persze) tanárnő esetére, aki úgy tanított 11.-ikben, hogy közösségi profilt kellett csinálni a szerzőknek, akik kapcsolatba léptek egymással, kommentálták egymás tevékenységét.

A tanárnő a mennybe ment, mi pedig a kollégákkal csak néztünk egymásra, hogy ez olyan nagy dolog? Mikor mi már a közösségi bumm (talán 2006) előtt, fakton csináltunk ilyen gyakorlatokat, csak épp annyira nem vettük komolyan az egészet, hogy maximum egy jót nevettünk rajta….óra után, majd továbbléptünk.

Nem értem én ezt az egészet.

Reggeli gondolataimat olvashatták.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.