augusztus 4.

Éjszaka ismétlődő viharok, rosszul vagy leginkább sehogy sem alvás, éjfél után egy perccel érkező fizetési sms-re szívbajt kapás, ma ismét monszun vagy  talán  dzsungelklíma?
Hiába teregetek, a ruhák semmit sem száradnak, épp mint a hajam, ami órák múlva is csuromvíz. A lefestett kisbútorok, a radiátor sem szárad,tömény festék- és hígítószagban úszik a lakás.

Este még néztem Gasztroangyal-t is. Hiába, nem megy, nem tudom utálni Borbás Marcsit, továbbra is baromi jónak tartom a műsort, hitelesnek a nőt, és nagyon irigykedem a helyek miatt, ahová eljut, és az emberek miatt, akikkel találkozik. Idilli.

Délelőtt sem net, sem mobil, hiába próbálok ügyintézni – órák múlva mégis sikerül időpontot kapni csütörtökre. Közben még orvosi vizsgálat, nem adják ingyen az egészségügyi alkalmasságit, és akkor még hátra van a hivatalnak fizetendő.

Néha azaz állandóan csodálkozom, hogy még mindig működik valami itt – nagyon nehéz dolog ez.

Hétvégén óriási lomtalanítás volt nálunk, sok embert igazán boldoggá tehettünk. Csak megerősödött bennem az életünket eluraló tárgyakkal szembeni ellenállás, megbéklyóznak minket.

Meg az is, hogy rengeteg van belőlük, és a hatvan százalékuk felesleges.

Csak az a gáz, hogy kidobásuk után két nappal richtig, hogy szükség lesz rájuk.

Holnap reggel mozi, férj révén sajtóvetítés – David Cronenberg: Maps to the stars.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.