marlenblog

"hogy elérjek a napsütötte sávig"

Archive for augusztus, 2014

31 augusztus
0Comments

augusztus 31.

A sehol sem volt nyár úgy ér véget, ahogyan telt – szakadó esővel.

Visszavonhatatlanul itt az ősz – fogadom.

10514249_808381149218169_7378947672977293864_o

Remélem, leszünk annyira szerencsések, hogy egy békésebb, napsütéses változata vár majd minket az ősznek négy napig Boldogkőváralján…

 

30 augusztus
0Comments

augusztus 26-27-28-29-30.

Beszippantottak a tanév eleji teendők: az osztálykirándulás szervezése, nyitóértekezletek, jogszabályok olvasgatása, tanmenetírás, emellett még a betegséggel való nyűglődés és az autóvásárlás is.

Sajnos, elérkezett abba a korba, hogy szegény kis Mazda műszakira való felkészítése többe kerülne, mint amennyit maga az autó ér.

Így, kénytelen voltunk meglépni azt, hogy beleszámítsák őt is a vételárba….

Ide indulunk egy óra múlva.

Még folytatom.

Túl vagyunk a vásárláson, kifizettük a teljes vételárat, az autó elment KPM-vizsgára, mivel Svájcból érkezett. Aztán műszakizik, majd pedig következik az átírás, így valamikor – remélhetőleg – a jövő hét végén meg is érkezik hozzánk.

Közben elkezdtük lebontani a lakást, holnap lippi festi a plafont, én pedig csomagolok és kedd reggel elindulok Boldogkőváraljára, osztálykirándulásra.

Nagyszerű gyógyszeres adagolókat lehet venni a 390 ft-os boltban. Ezt csak azért mondom, mert többet nem követem el azt a hibát, hogy a csodálatos, nagyon retró iskolai alumínium elsősegélydobozt cipelgetem magammal a kirándulás alatt…

Kaptam a szülinapomra egy szekrénybe tehető ékszertárolót, így most felszabadult három fiókom!

1529770_807659345957016_4756376330141675586_o

 

Elég kusza voltam, de nagyon fáradt vagyok.

25 augusztus
2hozzászólás

augusztus 25.

Éjszaka rettenetesem szenvedtem, nem kaptam levegőt, nem bírtam aludni, amikor viszont sikerült, akkor pedig rövid időn belül arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva – nem volt túlságosan pihentető. Hatkor ébredés, forró zuhany, két kávé – ezektől nagyjából felébredtem. Nyitóértekezlet, osztályfőnöki értekezlet, munkaközösségi értekezlet – kötelező körök, éves tervezés. Kedves kollégák, jó ismét látni őket. Még nyugodtság, viszonylagos kisimultság – szeptember végére tovatűnik majd gyorsan.

Délutánra a lázam ismét fel, és még mindig nincs időpontom a dokihoz. Lemondom a holnapi konferenciát, lefekszem, tanulmányozom az órarendet, (most egy évig ő az isten) nincs meleg víz, pedig milyen jólesne most.

Neocitrán mindjárt.

 

24 augusztus
0Comments

augusztus 24.

Ma van a születésnapom. Sokadik, szóra sem érdemes. Inkább bosszantó, mint kellemes dolog. Szomorú is, mióta apa nincs velünk – semmi értelmét sem látom az ünneplésnek, csak nyűg. Mindenkit lebeszéltem a tortáról, az ünnepi ebédről.

Beteg vagyok és nyűgös. Megfáztam ebben a furcsa időben, lázam van és köhögök.

Holnap meg kezdődik a munka. Pedig még nyár sem volt. Vagy ez az idei nem nyár volt.

Megint zárás, megint kezdés. Most: utálom.

 

23 augusztus
0Comments

augusztus 21-22-23.

Csütörtökön megérkezett végre mamámhoz a férjem, így mehettünk vásárolni, ahol sikerült két újabb táskát vásárolnom – olyat, ami mindig kell. Estére leszakadt az ég, olyan hideg volt, hogy már a begyújtást fontolgattam magamban. Végül a fejre húzott vastag takaró lett a megoldás.

Pénteken anya lippivel kontrollra ment, hálistennek minden vizsgálati eredménye negatív. Visszajöttünk Pestre, közben megálltunk Gyöngyösön. Hazaérve egy rendkívül bosszantó hírről értesültem. Ismét felmerült bennem az a kérdés, hogy minek az osztályfőnök, ha nem tartják fontosnak tájékoztatni?

Egy biztos. Ha az osztályom elballag, soha többé nem vállalok másikat, csak ha köteleznek rá.

Egy ilyen magas érzelmi hőfokkal égő embernek mint én, teljes lelki tönkre menést jelent a visszajelzés hiánya.

Ma reggelre beteg is lettem persze – éljen a pszichoszomatika! Torokfájás, bedagadt jobb mandula – mind, mind a kimondhatatlan szavak miatt.

Még folytatom.

20 augusztus
0Comments

augusztus 20.

Híves, borongó őszi nap / Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab, /Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán…?” 

Nem, nem olvastam – spájzot takarítottunk. Megint egy csomó cucc ment a háztól, újabb meggyőződés, hogy minél kevesebb tárgyat kell gyűjteni.

Egyébként nyugi, időnként eleredő eső, és a férjem végre felszerelte a fregolit.

Istenem, van végre fregolink! Megszűnik a szobában kerülgethető ruhaszárító.

Mindjárt tűzijáték.

19 augusztus
0Comments

augusztus 19.

Ijesztő volt rádöbbenni arra, hogy milyen játszmába próbál belevonni. Hogy a félelme olyan erős attól a változástól, amelyre én igent mondtam, és ezzel szükségképpen őt is belevontam a saját játékomba, hogy inkább minden erővel fenntartaná a kialakult status quo-t, csak ne kelljen változtatnia neki is.

Ezzel csak az  a baj, hogy ebben a szilárd rendszerben mindig enyém a rossz szerep, akit önigazolásként állít saját egója mellé.

Hát, nem. Ebből elég volt.

18 augusztus
0Comments

augusztus 18.

Címszavakban:

– gurdonyozás,

– cukkinikrém,

– napozás, hintázás.

Ja, és megvolt a mai kaland is: a mángold szedése közben az ott napozó gyíkocskát is sikerült hozzáfognom, majd mikor észleltem, sikerült a nyakamra dobnom….nem tudom melyikünk ijedhetett meg jobban…

17 augusztus
0Comments

augusztus 17.

Ma: utazás, és ilyen fények és árnyak a félig üres vonaton. Szép.

10410573_798566996866251_3710997343543551436_n

16 augusztus
0Comments

augusztus 16.

Megvettük ma a festékeket, illetve a laminált padlót. Az előbbi – a korábbi tervekkel ellentétben – mégsem a Platinum, hanem a Héra Prémiumból lett a csokoládé és a minimál bézs. A plafont fehérre festjük, mert egy életre szóló “kaland” volt a másik lakás, ahol az egész szobát bambuszzöldre mázoltuk, a plafonnal együtt, majd csak sasoltuk, és olyan érzésünk volt, mintha egy barlangba költöztünk volna. Utáltuk.

Az, hogy teszünk-e fel díszlécet még nem dőlt el, egyelőre meglátjuk milyen lesz festés után.

Mindig is ilyet akartunk:

10417751_794517167271234_5371885760008506055_n

A laminált padló pedig olyan sötét, mint a tükör széle. A bútoraink is ilyen sötétek, és azért vagyok sokszor dühös magamra, amiért elhittem, hogy ne vegyek több ilyen színűt, mert depressziós leszek tőle. Aha. Hát, én mindig a színektől leszek rosszul.

Másnál tetszik, magamnál/magamon nem bírom elviselni.

A padlót kicsit úgy érzem, ráerőltettem a férjemre, mivel ő a padlószőnyeget kedveli. Én viszont mióta láttam laboratóriumban, hogy mi minden él és mozog a látszólag teljesen tiszta és karbantartott szőnyegben is, egyszerűen képtelen vagyok elviselni, irtózom tőle.

Remélem, a tél beállta előtt még a hálószobát is le tudjuk festeni, és akkor az egész lakásból száműzve lesz a sárga.

A barkácsáruházban még fotózkodtam egy traktoron – örülök, hogy mosolyt csaltam vele az emberek arcára.

Délután aztán már semmi extra nem történt, de végre megjött az új IKEA-katalógus – imádom!

Holnap hazautazom anyához.

Az előbb voltam lenn Pöttyössel, hűvös van, visszavonhatatlanul itt az ősz.

Nézegettem a vegafood.hu-t is, és feltett szándékom, hogy szeptembertől minden hónapban egy hétig innen fogok rendelni.

16 augusztus
0Comments

augusztus 16.

Olvasom X.Y. módszertani könyvét, és csodálkozom, hogy “te jó ég, ezt a semmiséget le lehet írni, és még meg is lehet belőle gazdagodni”? Olyan dolgokról van szó, amelyeket mi naponta alkalmazunk, csak éppen variálgatjuk, bonyolítjuk, és eszünkbe nem jutna, hogy ez vagy az korszakalkotó módszernek számít. Ráadásul a mieink szerintem izgalmasabbak is…..mint ez a “fejezd be saját szavaiddal a novellát, írj alternatív színt a Tragédiához” stb.

Biztos emlékeznek sokan a tavalyi, a teljes közösségi médiát bejáró (nekem is minden, nem tanító ismerősöm megosztotta persze) tanárnő esetére, aki úgy tanított 11.-ikben, hogy közösségi profilt kellett csinálni a szerzőknek, akik kapcsolatba léptek egymással, kommentálták egymás tevékenységét.

A tanárnő a mennybe ment, mi pedig a kollégákkal csak néztünk egymásra, hogy ez olyan nagy dolog? Mikor mi már a közösségi bumm (talán 2006) előtt, fakton csináltunk ilyen gyakorlatokat, csak épp annyira nem vettük komolyan az egészet, hogy maximum egy jót nevettünk rajta….óra után, majd továbbléptünk.

Nem értem én ezt az egészet.

Reggeli gondolataimat olvashatták.

14 augusztus
0Comments

augusztus 14.

Ma még csak háromnegyed 11 volt, amikor már ezeket a tanácsokat adtam ironikusan magamnak:

1. Hozz magaddal olyan esernyőt, amit azonnal kifordít a szel, hogy elázhass!
2. Gyere balerinacipőben, ami beázik, és így leválik a talpa, hogy végül már mezítláb tapicskálhass az esőben!
3: Lehetőleg olyan szatyorba tedd a dolgaid, amelyiknek leszakad az alja, igy még tarthatod azt is atölelve, miközben az esernyőddel és a cipőddel küzdesz.

Ezek után egyértelmű volt, hogy hazajövök, bár előtte még hezitáltam, mivel ruhákat kell(ene) vennem, és minden turiban leértékelés van. És olyan jó ruhákat mint a Maggie’s-ben, sehol sem lehet kapni!

Hazajőve vettem Alverde nyírfa-zsálya hajbalzsamot, szempillafestéket, és elkezdtem bevásárolni az osztálykirándulásra a mini samponokat, krémeket, tusfürdőket.

Vettem még a kínaiban esőköpenyt, mivel ez a mai elázás eléggé feldühített. A következő egy esőponcsó vásárlása lesz az ikeából.

Megint isteni finom ebédem volt, csak bosszankodni tudok, hogy eddig miért nem bírtam rászánni magam az itthoni ebédrendelésre…

Pedig így nem kell  három napig ugyanazt enni, és nem tésztát – ami ugye az utolsó mentsvár volt, amikor már végképp fantáziátlan voltam.

Délután eldöntötte az eső, hogy akkor ő tényleg nekikezd – azóta szakad. Nekem jólesik, (szó szerint) kellemes végre, hogy nem jön be az utca a szobába, mert bezárhatom az ablakot, végre csönd van, hallom a ketyegő órát.

Az állatok bekuckózva alszanak dél óta,  minden csokis kekszre csábít – de megállom, nem eszek belőle!

 

13 augusztus
0Comments

augusztus 13.

Első nap a kajanaplóval, ezzel járok mindenhová. Írom azt is, hogyan érzem magam. Három óránként kell ennem, ami azért brutális, mert mintha egész nap ennék úgy tűnik. Pedig a három étkezés mennyisége nem éri el a még tegnapi egyét, amikor már a kiéheztetés után egyszerre ettem meg.

Délelőtt folyamatosan remegtem, de aztán elmúlt, és rengeteg energiám lett. Ezt kihasználva átpakoltam  a teljes szekrényt, áthajtogattam másképpen a ruhákat, számot vetettem azzal, mit kell vennem és minek kell mennie.

Bárcsak rá tudnám venni magam, hogy menjenek a cipők is. Van, ami még sosem vagy csak egyszer volt rajtam – esküvőn például.

És nem is bírom már a magas sarkakat….

 

12 augusztus
0Comments

augusztus 12.

Mint mindenkit, engem is teljesen sokkolt Robin Williams halálhíre. Elképzelni sem tudom,  mi lehetett az az ok, amely egy ilyen sikeres és másokat boldoggá tevő embert erre késztetett. Persze, a depresszió beszámíthatatlanná teszi az embert, drog-és alkoholproblémák is voltak. De akkor is….ha ő képes erre, akkor mit várhat egy átlagember? Ő hogyan bírja ki az életet?

Egy kevés remény megint elveszett.

Nem volt olyan idealista magyartanár ismerősöm, aki ne rá akart volna hasonlítani a Holt költők társasága után.

S nekem még egy osztályom elő is adta színdarabként.

Búcsúzunk ismét. Ó, kapitány, kapitányom!

Délután dietetikus, holnaptól két hétig táplálkozási naplót írok.

Lippinek megint igaza volt mindenben. Egy zseni a férjem?

11 augusztus
0Comments

augusztus 11.

Végre, végre itt a hidegfront! Már előre örülök az ősznek, az én kedvenc évszakomnak! Jönnek a színek, a bágyadt napsütés, ami már nem éget, de még kellemes meleget ad, és jönnek a finom gyümölcsök, a markánsabb ízek, a sütőtök, a dió, az esőáztatta napok, a bekucorodás – milyen csodás is lesz, istenem!

Jön persze a suli is, meg a négy napos osztálykirándulás rögtön első héten – ez utóbbitól azért tartok, nem is kicsit.

Megváltozott összetételű osztállyal, egy aprócska faluban, négy nap összezárva….majd meglátjuk, csak lesz valahogyan.

Befejeztem a festegetést, és olyan szag van a lakásban, hogy el lehet ájulni.

Elolvastam a Kitömött barbár-t, kár, hogy ilyen sokáig húzta azt, aminek botránynak kellett volna lennie, mert így elveszett a meglepetés ereje.

Holnap megyek dietetikushoz.