augusztus 31.

31 aug 2014

A sehol sem volt nyár úgy ér véget, ahogyan telt – szakadó esővel.

Visszavonhatatlanul itt az ősz – fogadom.

10514249_808381149218169_7378947672977293864_o

Remélem, leszünk annyira szerencsések, hogy egy békésebb, napsütéses változata vár majd minket az ősznek négy napig Boldogkőváralján…

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Beszippantottak a tanév eleji teendők: az osztálykirándulás szervezése, nyitóértekezletek, jogszabályok olvasgatása, tanmenetírás, emellett még a betegséggel való nyűglődés és az autóvásárlás is.

Sajnos, elérkezett abba a korba, hogy szegény kis Mazda műszakira való felkészítése többe kerülne, mint amennyit maga az autó ér.

Így, kénytelen voltunk meglépni azt, hogy beleszámítsák őt is a vételárba….

Ide indulunk egy óra múlva.

Még folytatom.

Túl vagyunk a vásárláson, kifizettük a teljes vételárat, az autó elment KPM-vizsgára, mivel Svájcból érkezett. Aztán műszakizik, majd pedig következik az átírás, így valamikor – remélhetőleg – a jövő hét végén meg is érkezik hozzánk.

Közben elkezdtük lebontani a lakást, holnap lippi festi a plafont, én pedig csomagolok és kedd reggel elindulok Boldogkőváraljára, osztálykirándulásra.

Nagyszerű gyógyszeres adagolókat lehet venni a 390 ft-os boltban. Ezt csak azért mondom, mert többet nem követem el azt a hibát, hogy a csodálatos, nagyon retró iskolai alumínium elsősegélydobozt cipelgetem magammal a kirándulás alatt…

Kaptam a szülinapomra egy szekrénybe tehető ékszertárolót, így most felszabadult három fiókom!

1529770_807659345957016_4756376330141675586_o

 

Elég kusza voltam, de nagyon fáradt vagyok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 25.

25 aug 2014

Éjszaka rettenetesem szenvedtem, nem kaptam levegőt, nem bírtam aludni, amikor viszont sikerült, akkor pedig rövid időn belül arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva – nem volt túlságosan pihentető. Hatkor ébredés, forró zuhany, két kávé – ezektől nagyjából felébredtem. Nyitóértekezlet, osztályfőnöki értekezlet, munkaközösségi értekezlet – kötelező körök, éves tervezés. Kedves kollégák, jó ismét látni őket. Még nyugodtság, viszonylagos kisimultság – szeptember végére tovatűnik majd gyorsan.

Délutánra a lázam ismét fel, és még mindig nincs időpontom a dokihoz. Lemondom a holnapi konferenciát, lefekszem, tanulmányozom az órarendet, (most egy évig ő az isten) nincs meleg víz, pedig milyen jólesne most.

Neocitrán mindjárt.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 24.

24 aug 2014

Ma van a születésnapom. Sokadik, szóra sem érdemes. Inkább bosszantó, mint kellemes dolog. Szomorú is, mióta apa nincs velünk – semmi értelmét sem látom az ünneplésnek, csak nyűg. Mindenkit lebeszéltem a tortáról, az ünnepi ebédről.

Beteg vagyok és nyűgös. Megfáztam ebben a furcsa időben, lázam van és köhögök.

Holnap meg kezdődik a munka. Pedig még nyár sem volt. Vagy ez az idei nem nyár volt.

Megint zárás, megint kezdés. Most: utálom.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 21-22-23.

23 aug 2014

Csütörtökön megérkezett végre mamámhoz a férjem, így mehettünk vásárolni, ahol sikerült két újabb táskát vásárolnom – olyat, ami mindig kell. Estére leszakadt az ég, olyan hideg volt, hogy már a begyújtást fontolgattam magamban. Végül a fejre húzott vastag takaró lett a megoldás.

Pénteken anya lippivel kontrollra ment, hálistennek minden vizsgálati eredménye negatív. Visszajöttünk Pestre, közben megálltunk Gyöngyösön. Hazaérve egy rendkívül bosszantó hírről értesültem. Ismét felmerült bennem az a kérdés, hogy minek az osztályfőnök, ha nem tartják fontosnak tájékoztatni?

Egy biztos. Ha az osztályom elballag, soha többé nem vállalok másikat, csak ha köteleznek rá.

Egy ilyen magas érzelmi hőfokkal égő embernek mint én, teljes lelki tönkre menést jelent a visszajelzés hiánya.

Ma reggelre beteg is lettem persze – éljen a pszichoszomatika! Torokfájás, bedagadt jobb mandula – mind, mind a kimondhatatlan szavak miatt.

Még folytatom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 20.

20 aug 2014

Híves, borongó őszi nap / Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab, /Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán…?” 

Nem, nem olvastam – spájzot takarítottunk. Megint egy csomó cucc ment a háztól, újabb meggyőződés, hogy minél kevesebb tárgyat kell gyűjteni.

Egyébként nyugi, időnként eleredő eső, és a férjem végre felszerelte a fregolit.

Istenem, van végre fregolink! Megszűnik a szobában kerülgethető ruhaszárító.

Mindjárt tűzijáték.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 19.

19 aug 2014

Ijesztő volt rádöbbenni arra, hogy milyen játszmába próbál belevonni. Hogy a félelme olyan erős attól a változástól, amelyre én igent mondtam, és ezzel szükségképpen őt is belevontam a saját játékomba, hogy inkább minden erővel fenntartaná a kialakult status quo-t, csak ne kelljen változtatnia neki is.

Ezzel csak az  a baj, hogy ebben a szilárd rendszerben mindig enyém a rossz szerep, akit önigazolásként állít saját egója mellé.

Hát, nem. Ebből elég volt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 18.

18 aug 2014

Címszavakban:

– gurdonyozás,

– cukkinikrém,

– napozás, hintázás.

Ja, és megvolt a mai kaland is: a mángold szedése közben az ott napozó gyíkocskát is sikerült hozzáfognom, majd mikor észleltem, sikerült a nyakamra dobnom….nem tudom melyikünk ijedhetett meg jobban…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 17.

17 aug 2014

Ma: utazás, és ilyen fények és árnyak a félig üres vonaton. Szép.

10410573_798566996866251_3710997343543551436_n

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 16.

16 aug 2014

Megvettük ma a festékeket, illetve a laminált padlót. Az előbbi – a korábbi tervekkel ellentétben – mégsem a Platinum, hanem a Héra Prémiumból lett a csokoládé és a minimál bézs. A plafont fehérre festjük, mert egy életre szóló “kaland” volt a másik lakás, ahol az egész szobát bambuszzöldre mázoltuk, a plafonnal együtt, majd csak sasoltuk, és olyan érzésünk volt, mintha egy barlangba költöztünk volna. Utáltuk.

Az, hogy teszünk-e fel díszlécet még nem dőlt el, egyelőre meglátjuk milyen lesz festés után.

Mindig is ilyet akartunk:

10417751_794517167271234_5371885760008506055_n

A laminált padló pedig olyan sötét, mint a tükör széle. A bútoraink is ilyen sötétek, és azért vagyok sokszor dühös magamra, amiért elhittem, hogy ne vegyek több ilyen színűt, mert depressziós leszek tőle. Aha. Hát, én mindig a színektől leszek rosszul.

Másnál tetszik, magamnál/magamon nem bírom elviselni.

A padlót kicsit úgy érzem, ráerőltettem a férjemre, mivel ő a padlószőnyeget kedveli. Én viszont mióta láttam laboratóriumban, hogy mi minden él és mozog a látszólag teljesen tiszta és karbantartott szőnyegben is, egyszerűen képtelen vagyok elviselni, irtózom tőle.

Remélem, a tél beállta előtt még a hálószobát is le tudjuk festeni, és akkor az egész lakásból száműzve lesz a sárga.

A barkácsáruházban még fotózkodtam egy traktoron – örülök, hogy mosolyt csaltam vele az emberek arcára.

Délután aztán már semmi extra nem történt, de végre megjött az új IKEA-katalógus – imádom!

Holnap hazautazom anyához.

Az előbb voltam lenn Pöttyössel, hűvös van, visszavonhatatlanul itt az ősz.

Nézegettem a vegafood.hu-t is, és feltett szándékom, hogy szeptembertől minden hónapban egy hétig innen fogok rendelni.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 16.

16 aug 2014

Olvasom X.Y. módszertani könyvét, és csodálkozom, hogy “te jó ég, ezt a semmiséget le lehet írni, és még meg is lehet belőle gazdagodni”? Olyan dolgokról van szó, amelyeket mi naponta alkalmazunk, csak éppen variálgatjuk, bonyolítjuk, és eszünkbe nem jutna, hogy ez vagy az korszakalkotó módszernek számít. Ráadásul a mieink szerintem izgalmasabbak is…..mint ez a “fejezd be saját szavaiddal a novellát, írj alternatív színt a Tragédiához” stb.

Biztos emlékeznek sokan a tavalyi, a teljes közösségi médiát bejáró (nekem is minden, nem tanító ismerősöm megosztotta persze) tanárnő esetére, aki úgy tanított 11.-ikben, hogy közösségi profilt kellett csinálni a szerzőknek, akik kapcsolatba léptek egymással, kommentálták egymás tevékenységét.

A tanárnő a mennybe ment, mi pedig a kollégákkal csak néztünk egymásra, hogy ez olyan nagy dolog? Mikor mi már a közösségi bumm (talán 2006) előtt, fakton csináltunk ilyen gyakorlatokat, csak épp annyira nem vettük komolyan az egészet, hogy maximum egy jót nevettünk rajta….óra után, majd továbbléptünk.

Nem értem én ezt az egészet.

Reggeli gondolataimat olvashatták.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 14.

14 aug 2014

Ma még csak háromnegyed 11 volt, amikor már ezeket a tanácsokat adtam ironikusan magamnak:

1. Hozz magaddal olyan esernyőt, amit azonnal kifordít a szel, hogy elázhass!
2. Gyere balerinacipőben, ami beázik, és így leválik a talpa, hogy végül már mezítláb tapicskálhass az esőben!
3: Lehetőleg olyan szatyorba tedd a dolgaid, amelyiknek leszakad az alja, igy még tarthatod azt is atölelve, miközben az esernyőddel és a cipőddel küzdesz.

Ezek után egyértelmű volt, hogy hazajövök, bár előtte még hezitáltam, mivel ruhákat kell(ene) vennem, és minden turiban leértékelés van. És olyan jó ruhákat mint a Maggie’s-ben, sehol sem lehet kapni!

Hazajőve vettem Alverde nyírfa-zsálya hajbalzsamot, szempillafestéket, és elkezdtem bevásárolni az osztálykirándulásra a mini samponokat, krémeket, tusfürdőket.

Vettem még a kínaiban esőköpenyt, mivel ez a mai elázás eléggé feldühített. A következő egy esőponcsó vásárlása lesz az ikeából.

Megint isteni finom ebédem volt, csak bosszankodni tudok, hogy eddig miért nem bírtam rászánni magam az itthoni ebédrendelésre…

Pedig így nem kell  három napig ugyanazt enni, és nem tésztát – ami ugye az utolsó mentsvár volt, amikor már végképp fantáziátlan voltam.

Délután eldöntötte az eső, hogy akkor ő tényleg nekikezd – azóta szakad. Nekem jólesik, (szó szerint) kellemes végre, hogy nem jön be az utca a szobába, mert bezárhatom az ablakot, végre csönd van, hallom a ketyegő órát.

Az állatok bekuckózva alszanak dél óta,  minden csokis kekszre csábít – de megállom, nem eszek belőle!

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 13.

13 aug 2014

Első nap a kajanaplóval, ezzel járok mindenhová. Írom azt is, hogyan érzem magam. Három óránként kell ennem, ami azért brutális, mert mintha egész nap ennék úgy tűnik. Pedig a három étkezés mennyisége nem éri el a még tegnapi egyét, amikor már a kiéheztetés után egyszerre ettem meg.

Délelőtt folyamatosan remegtem, de aztán elmúlt, és rengeteg energiám lett. Ezt kihasználva átpakoltam  a teljes szekrényt, áthajtogattam másképpen a ruhákat, számot vetettem azzal, mit kell vennem és minek kell mennie.

Bárcsak rá tudnám venni magam, hogy menjenek a cipők is. Van, ami még sosem vagy csak egyszer volt rajtam – esküvőn például.

És nem is bírom már a magas sarkakat….

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 12.

12 aug 2014

Mint mindenkit, engem is teljesen sokkolt Robin Williams halálhíre. Elképzelni sem tudom,  mi lehetett az az ok, amely egy ilyen sikeres és másokat boldoggá tevő embert erre késztetett. Persze, a depresszió beszámíthatatlanná teszi az embert, drog-és alkoholproblémák is voltak. De akkor is….ha ő képes erre, akkor mit várhat egy átlagember? Ő hogyan bírja ki az életet?

Egy kevés remény megint elveszett.

Nem volt olyan idealista magyartanár ismerősöm, aki ne rá akart volna hasonlítani a Holt költők társasága után.

S nekem még egy osztályom elő is adta színdarabként.

Búcsúzunk ismét. Ó, kapitány, kapitányom!

Délután dietetikus, holnaptól két hétig táplálkozási naplót írok.

Lippinek megint igaza volt mindenben. Egy zseni a férjem?

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 11.

11 aug 2014

Végre, végre itt a hidegfront! Már előre örülök az ősznek, az én kedvenc évszakomnak! Jönnek a színek, a bágyadt napsütés, ami már nem éget, de még kellemes meleget ad, és jönnek a finom gyümölcsök, a markánsabb ízek, a sütőtök, a dió, az esőáztatta napok, a bekucorodás – milyen csodás is lesz, istenem!

Jön persze a suli is, meg a négy napos osztálykirándulás rögtön első héten – ez utóbbitól azért tartok, nem is kicsit.

Megváltozott összetételű osztállyal, egy aprócska faluban, négy nap összezárva….majd meglátjuk, csak lesz valahogyan.

Befejeztem a festegetést, és olyan szag van a lakásban, hogy el lehet ájulni.

Elolvastam a Kitömött barbár-t, kár, hogy ilyen sokáig húzta azt, aminek botránynak kellett volna lennie, mert így elveszett a meglepetés ereje.

Holnap megyek dietetikushoz.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 10.

10 aug 2014

Még mindig idegből minden – azt hiszem, mostanra fáradt el a szervezetem ebben a hőségben. Telihold is van, nehéz a pihenés, és még bujdokol is bennem egy kis betegség. Vártam az esőt, a lehűlést, de csak a vakmeleg. Mindenhol.

Mindegy, lassan vége a nyárnak, aztán meg a sok eső, a szél, majd a hideg és a sötétség lesz soron….Régen ez is jobb volt. Átkozott nosztalgia.

Azért eljutottunk az ikeába, vettünk “polcot” a konyhaszekrénybe, így eltűntek végre az evőeszközök a mosdótól. Néztünk máshol festéket is a nappaliba, két variáció van: vagy a Platinum komlója vagy a Dulux valamelyikje, az ekrü fajtáiból.

Csak ez az előző lakó által itt hagyott sárga tűnjön el. Végre. Mindketten utáljuk.

Estére még egy kis izgalom: feltörték a fiókomat, és egy tíz éve nem látott ismerős tegnap este feltöltött profilfotóját kaptam meg.

Sosem tudjuk meg hogyan lehetett, azt hiszem.

Már csak tíz nap a szünetből.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 9.

09 aug 2014

Ma van a hatodik házassági évfordulónk. Ma is, habozás nélkül mondanám ki neki az igent. Tökéletesen kiegészít, ő az erő és a küzdés, a remény, a dolgok fel nem adása – én pont az ellentettje. Ő menti meg a káoszba hanyatló helyzeteket, míg én inkább csak összeroppanok és sajnál(tat)om magam. Szeretem. Nagyon.

578594_10151156380712192_1943676452_n

Ennek örömére sajnos itthon vagyunk, mivel reggelre belázasodtam, fáj a torkom – így a Vintage Garden szülinapomra marad. Mentségemre szolgáljon, hogy soha, egyetlen évfordulón sem voltam még beteg.

Délelőtt annyira összeszedtem magam, hogy elmenjünk Csepelre, a megbeszélt időpontot nem akartam már lemondani a fehérneműsnél, és mennyire jól tettem! Pont most mennek el három hét szabadságra, és mindent 25% kedvezménnyel adtak, így  a tervezettnél többet vettem.

Hazajőve csak pihenek, olvasom a Kitömött barbár-t, talán megnézünk egy filmet még, bár nagyon bágyadt vagyok.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 8.

08 aug 2014

Már éjjel kiütközött rajtam az elmúlt napok fáradtsága, az a fajta, amikor már aludni sem tudsz tőle. Átvonultam a nappaliba, és egyszer csak arra ébredtem, hogy hét óra van, a szemetesek zajonganak az utcán, és teljes erőből süt a nap. Ami meglepő volt az elmúlt napok monszunja után.

Nem voltam jól ma. Szédelegtem, remegtem, ideges voltam – de meg nem tudnám mondani mitől. Gondolom, a hirtelen felforrósodott levegő, a kimerültség – bármi lehetett az oka.

Pedig szépen alakult a nap. Megkaptam a férjemtől Péterfy Gergely Kitömött barbár-ját, és végre lett életemben először asztali gépem! Ezt a posztot már rajta írom, és hihetetlenül élvezem, hogy látom rendesen a bejegyzést, nem kell lefelé néznem – egészen más érzés, mint laptopon, netbook-on vagy okostelefonon szüttyögni.

Péterfy egyébként tanárom volt a Miskolci Egyetemen, és nagyon jó regényt írt, büszke vagyok rá. A 100. oldalnál tartok, és jó regény, mert nagyon sok olvasata létezik.

Holnap lesz a hatodik házassági évfordulónk, és vár a Vintage Garden.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 7.

07 aug 2014

Takarítás, súrolás, takarítás – és megint takarítás, takarítás. Majd az okmányirodában jogosítvány egészségügyi alkalmasságának meghosszabbítása, egy kis kedvenc hivatali ügyintézés, majd ismét súrolás.

Ezzel el is ment a nap. Nem ez volt életem legeseménydúsabbja, az biztos.

Viszont cserébe tegnap este elkészült rólam életem fotója, szerintem ennél már sosem lesz jobb. Ott oldalt.

Igaz, ez is (d)ef(f)ektes.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 6.

06 aug 2014

Reggel be a suliba a feleslegessé vált dvd-tokokkal és könyvekkel, majd fodrász. Megálltam, nem vágattam, csak ritkíttattam, így a hossza nem változott.

Délután festés, most az ajtók vannak soron, eztán konyhapadló. Érdekes, ahol a fúgatisztító meg sem moccantotta a koszt, ragyogóan elboldogult a szódabikarbóna. Csak nem értem, miért kell 20 dkg megvételéhez úgy titokzatoskodni a gyógyszertárban, mintha legalább is atombombát akarnék itthon gyártani.

Óriási vihar, két állat remeg mint a nyárfalevél – ilyenkor levakarhatatlanok.

Meghalt Bajor Imre. Van lelkiismeret-furdalásom, ugyanis nem hittem el, hogy ennyire beteg. Azt hittem, hogy ez csak médiafelhajtás, hiányzott a méltóság belőle. Most meg? Mintha egy kő zuhant volna rám.

Ja, és beérett az egy szem paradicsomunk. Még júniusban otthon, Hídvégen kelt ki, varjú elpergette magból, én pedig elhoztam – holnap reggel megesszük vajas kenyérrel.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 5.

05 aug 2014

Reggel fél tízkor már a Puskin moziban, vetítésre várva.  A szeptember 11-én bemutatandó Cronenberg-film meglehetősen beteg, a vérfertőzés témáját járja körül, de ez csak a vége felé konkretizálódik teljesen. A vége igazi Titus Andronicus, maga Shakespeare sem csinálhatta volna jobban.

Utána találkozó M.-mel, két év után nagyon jó volt újralátni, és örülnék, ha nem kellene újabb két évet várni a következőre. (Ezzel nem azt mondtam, hogy hármat vagy többet szeretnék.) Végre valaki, aki előtt nyitott könyv vagyok, tisztában van minden hibámmal.

Meglepően rosszul tűröm a belvárost, fáraszt a zaj, a bűz, a por és a meleg – így félóra gyaloglás és egy ruhapróba után feladom, a Blahán felszállok a metróra, és hazajövök. Itt szinte hűvös van, a szememet is pihentetem a sok zölden, és végre egy iskola, ahol együtt van a két zászló.

Este múló rosszullét, lippi ismét moziban, az év katasztrófafilmjének beharangozott A vihar magja sajtóvetítésén. Állítólag a zs-kategóriánál is rosszabb.

Hosszú ideje az első nap vihar és eső nélkül, bár ezt reggel még nem hittem el, így egész nap zárt cipőben és zokniban lenni maga a halál.

(A filmről bővebben: “A Weiss-család egy tipikus hollywoodi dinasztia: az apa, Stafford (John Cusack) korábban egy önsegítő program kidolgozásával vált sikeressé; míg az anya, Cristina (Olivia Williams) ideje nagy részében 13 éves fiuk, a gyereksztár Benjie karrierjét egyengeti. Stafford egyik páciense a színésznő Havana (Julianna Moore), aki arról álmodozik, remake-et készít a filmnek, amely a ?60-as években sztárrá avatta édesanyját, Clarice-t (Sarah Gadon). Az asszony már nem él, ám éjjelente még kísérti lányát. Benjie nemrég jött ki a rehabról, ahol 9 éves kora óta kezelték, illetve nővére, Agatha (Mia Wasikowska) is épp ez időben lép ki a pszichiátria kapuin, ahová piromániája miatt utalták be.”)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

augusztus 4.

04 aug 2014

Éjszaka ismétlődő viharok, rosszul vagy leginkább sehogy sem alvás, éjfél után egy perccel érkező fizetési sms-re szívbajt kapás, ma ismét monszun vagy  talán  dzsungelklíma?
Hiába teregetek, a ruhák semmit sem száradnak, épp mint a hajam, ami órák múlva is csuromvíz. A lefestett kisbútorok, a radiátor sem szárad,tömény festék- és hígítószagban úszik a lakás.

Este még néztem Gasztroangyal-t is. Hiába, nem megy, nem tudom utálni Borbás Marcsit, továbbra is baromi jónak tartom a műsort, hitelesnek a nőt, és nagyon irigykedem a helyek miatt, ahová eljut, és az emberek miatt, akikkel találkozik. Idilli.

Délelőtt sem net, sem mobil, hiába próbálok ügyintézni – órák múlva mégis sikerül időpontot kapni csütörtökre. Közben még orvosi vizsgálat, nem adják ingyen az egészségügyi alkalmasságit, és akkor még hátra van a hivatalnak fizetendő.

Néha azaz állandóan csodálkozom, hogy még mindig működik valami itt – nagyon nehéz dolog ez.

Hétvégén óriási lomtalanítás volt nálunk, sok embert igazán boldoggá tehettünk. Csak megerősödött bennem az életünket eluraló tárgyakkal szembeni ellenállás, megbéklyóznak minket.

Meg az is, hogy rengeteg van belőlük, és a hatvan százalékuk felesleges.

Csak az a gáz, hogy kidobásuk után két nappal richtig, hogy szükség lesz rájuk.

Holnap reggel mozi, férj révén sajtóvetítés – David Cronenberg: Maps to the stars.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

agresszív

01 aug 2014

Ma, a Lukácsban tanúja voltam, ahogyan a budai ügyvéd lebüdösbunkózza és veréssel fenyegeti meg azt a szerencsétlen srácot, aki tényleg csak pihenni jött, és ki akarta próbálni az egyik wellness bizbaszt – mondván, hogy arra neki előjoga van, mivel mindig idejár. A vele lévő idősebb hölgyek gyülekezete kórusban kántált a srác ellen.
Nagyon ijesztő volt. Nem jellemző az, hogy ideáig fajuljanak a dolgok, de azért egyre több az agresszivitás itt is, amely egyelőre csak apróbb dolgokban nyilvánul meg, és nagy a generációs ellentét is – fiatalnak semmiben sem lehet igaza, nem lehetnek jogai az idősekkel szemben. 
Nem mindig érzem mostanában felhőtlenül jól magam a Kukásban, ahogy a férjem hívja.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hajas

01 aug 2014

Egyébként a problémáim, nyavalygásaim 90%-a abból adódik, hogy nem tudom összefogni a hajam, és megőrülök ettől, olyan melegem van. Sajnos, nem opció az sem, hogy kössem fel  egy kendővel (ezt teszem), vagy vágassam le rövidre, mert nem akarom.

A legnagyobb becsapás a hajak történetében a félhosszú. Legalább annyira hosszúnak meg kell hagyni, hogy copfozható legyen.

Mindegy, ezt is elrontottam ismét, senki sem szorított a fejemhez pisztolyt, hogy vágassam le – most csak a saját önfejűségemnek, rossz döntésemnek következményét viselem. Igen, sokadjára.
Ettől még szenvedhetek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

janus

01 aug 2014

“Valaki halk futamot játszik sárga trombitán,
s előtte porba hever el a forró délután;
majd a dombon is megszűnik nőni az árnyék,
oly gyorsan lehull a fák hegyéről a nyárvég…”

Hello augusztus, te kétarcú hónap!
Még forró a nap, perzsel a lég, de készülődik már a vég!

FB_20140729_09_10_15_Saved_Picture

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum