megyek utánad

Franzen katartikus Szabadsága után egy újabb olyan könyv, amely letehetetlen. Annak mindenképpen, aki ugyanazokat a köröket járta végig életében, mint Daru, a regény főhőse. Vidéki falusi gyerekkor, kisvárosi középiskolás kollégium, nagyobb városi egyetemista évek – és már sehol sincs otthon az ember.

Erről az otthonkeresésről szól a legújabb Grecsó-kötet, amely már címében is idézi József Attila Óda című versének Mellékdalát.

“6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)”

Csodálatos könyv, az eddigi legszemélyesebb – bár Grecsó külön elbeszélőként is megjelenik benne, mintegy eltávolításként, de azért érezhető, hogy “ez a sok szerelem mind én vagyok.”

Csodálatos abból a szempontból is, hogyan jutott el a Pletykaanyu posztmodern “locsogásától” ehhez a tömény, de mégis kifinomult, érett lírai nyelvig.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.