magyar-magyar szótár

30 jún 2014

Múlt héten jelent meg Geszti új száma, amely a kivándorlásról szól. Szerintem borzalmas, nincs egyetlen momentuma sem, amely számomra értékkel bírna. Nekem már az eredeti Sting-szám sem tetszett, mondjuk.

Voltam olyan balga, hogy ennek hangot is adtam a közösségi portálon. Egy ideig kellemesen elvitatkozgattunk róla, végül a partnerek is belátták, hogy nem ez lesz az életmű csúcsa, de érzelmi kötődésük miatt mégis megszerették, amit én el is tudok fogadni.

Ekkor érkezett meg, és robbant bele a beszélgetésbe egy idősebb személy. Perceken belül mint egy cunami söpört el a politika, rohant át felettem a teljes elmúlt huszadik század, lettem felelősségre vonva minden tragédiáért, amit ebben az országban valaki, valaha is elkövetett. Végül, immár személyemben is gyalázott.

Dermedt csöndben ültem a képernyő előtt, és nem hittem a szememnek. Sosem gondoltam volna arról, akivel évek óta “közösen harcolunk egy jobb ügyért”, hogy ilyet tesz.

Mindig megdöbbenek, hogy egy ártatlan zenei kritikából hogyan tud pillanatok alatt politikai harc lenni.

Megint egy ismerőssel kevesebb, sajnos. Vagy nem sajnos?

Már nem tudom.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kompromisszum

29 jún 2014

Tegnap úgy döntöttem, hogy ez a nyár szóljon számomra csak a pihenésről, a feltöltődésről végre.

Nem akarom megint úgy kezdeni az évet, hogy két héten belül beteg leszek, és a tanmenetek megírásán kívül semmit sem “készültem” az új évre. Készülés alatt most természetesen az olvasást kell érteni, az új inspirációk, módszerek megismerését. Szeretnék hosszabb időt tölteni anyánál is augusztusban, mikor lejár a fürdőbérletem.

Épp ezért visszamondtam a szaktanácsadói továbbképzést, amely augusztusban kezdődött, és egészen október 17-ig tartott volna. Egyébként sem vonz ez a fajta mentorálás, nem szeretek idegeneknek kéretlen tanácsokat osztani, mikor bennem is csak kérdések vannak azzal kapcsolatban, hogy ezt vagy azt jól csinálom-e a tanításban.

Remélem, a másik fajtára – amikor valakit fel kell készíteni fél éves gyakorlaton a mesterszak elvégzésére – még lesz alkalmam, bár az egy éves képzés ára nagyon drága.

Így most holnap elkezdem a Lukácsba járást. Végre.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fotók

27 jún 2014

Most jöttem rá, hogy két év alatt egyetlen közös fotó sem készült  az osztályommal. Nincs is rólam egyetlen fotó sem, egyetlen rendezvényünkről sem. Igazolni sem tudnám, ha kellene, hogy ott voltam velük.

Én csak dokumentálok, készítem a több ezernyi képet, de nem vagyok része a közösségnek.

Láttam már ilyet persze.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csendes

25 jún 2014

Elhoztuk ma reggel a könyveimet, lementettem három év anyagát két pendrive-ra, majd le is töröltem minden munkámat a benti meghajtókról. Tiszta lap szeptemberben, ugye.  Itthon felmásoltam, szelektáltam. Ezután kicseréltem a kisebb könyvespolcot a nagyobbra, bepakoltam a cuccaimat, és azonnal rájöttem, hogy természetesen a legfontosabb és legjobban kellő könyvemet bennhagytam.

Sebaj, hétfőn elhozom, mikor megyek virágot ültetni.

Csendes nap, órák óta olvasok, időnként elalszom. Most jó ez.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

rutin

24 jún 2014

Ilyenkor – nagy hajtások után –  természetes dolog az, hogy az ember ürességet érez először.

Most én is így vagyok.

Holnap még hazahozom a könyveimet, két napot még agonizálok, de aztán muszáj valami napi rutint kitalálni magamnak.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kérdések

24 jún 2014

Vajon miért azok a nők kapják mindig a legszebb és legtöbb virágot, virágcsokrot, akik nem értékelik semmire sem, és az első adandó alkalommal – ne kelljen cipelni – kidobják a kukába? Vagy miért  olyan nők kapják a legfinomabb csokoládét, akik sosem esznek belőle?

Vannak kérdések, amelyekre nincsenek válaszaim.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Sajóhídvég

22 jún 2014

10382451_756394031083548_8645941866887594314_n

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

díj

22 jún 2014

Mióta tanítok – azaz immáron tizenhatodik éve – ez volt a legfárasztóbb tanévem. Néha tényleg úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. A kilátástalanul sokáig tartó portfólióírás, az osztályfőnöki irgalmatlanul sok feladat, az állandóan változó bizonytalan jogi környezet felőrölte az erőmet.

Az utóbbi másfél hónapban már szinte vigyázzállásban volt az elmém, ellazulni képtelen voltam,  így pihenni is.

Megváltás volt, hogy végre péntek éjjel  tudtam aludni, így tegnap reggel végre derűsen ébredtem.

A legnehezebb volt abból a szempontból is, hogy mindent át kellett értékelnem a tanításról, és a megszerzett tudásról.

Rettenetes volt azzal szembesülni, hogy mindaz, amit eddig jónak hittem, az valójában nem jó mindenkinek, és hosszú távon engem is akadályozni fog a fejlődésben. Annak ellenére, hogy a digitális világban is élek elég régóta, alig figyeltem arra, hogy megváltozott a “fogyasztói környezet” körülöttem, és más módszerekkel kell közelíteni a képviselőikhez.

El kellett engednem tehát az ismertet, és újra beállni a sorba, hogy újraértelmezzem magamat és a tanításról vallott nézeteimet, és készen álljak arra, hogy ismét nekikezdjek tanulni, elfogadni dolgokat – ismét csak a bizonytalanságba lépni. Ez természetesen személyiségfejlődéssel is együtt jár, hiszen ismét el kell sajátítanom egy kommunikációs nyelvet, kódolni a kódolhatatlant.

Ebből a szempontból nagyon rosszkor jött nekem a díj, amelyet kaptam, mert pont most egy hónapja jöttem rá körülbelül, hogy még nem vagyok érett rá, holott egészen eddig mindig vágytam rá.

Viszont talán abból a szempontból jókor, hogy még jobban ráébresszen arra, hogy tanári pályám első tizenhat éve immár véglegesen lezárult, és egy újnak, minőségileg másnak kell következnie.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Chaplin tanácsai

22 jún 2014

“Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.”

(1959. április 16.)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

virágkaspók

21 jún 2014

Első férjemmel kötött házasságomból legtartósabbnak az a két virágkaspó bizonyult, amit annó a legértelmetlenebb ajándéknak tartottam. Még kicsit fel is háborodtam, hogy miért ez kapjuk, de aztán megértettem, hogy ez az ajándék nem kettőnknek, hanem csak nekem lett adva, és szívvel választva.

Minden drága kristály- és porcelánváza, bonbonier összetört már, kivéve ezt a két cserepet, amelyek immár tizenöt éve velem vannak, túléltek számtalan költözést,  és rendíthetetlenül szolgálnak.

Nem hiába tájépítész választotta őket, a minőségre nem lehet panasz.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

commodore 64

19 jún 2014

A férjem tegnap ajándékba kapott egy működő Commodore 64-est, és az első programot rögtön rólam írta.

Időutazás rulez!

10478128_755118434544441_1785526994645061457_n

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nem kell

19 jún 2014

Az elmúlt hónapot így tudnám a legjobban összefoglalni:

– Nem kell mindent meghallani.

– Nem kell mindent kimondani.

– Nem kell mindent megkérdezni.

– Nem kell mindenre válaszolni.

Természetesen ezek mindig megállják a helyüket, de nehezebb időszakokban életmentőek lehetnek.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

SONY DSC SONY DSC SONY DSC SONY DSC
SONY DSC SONY DSC SONY DSC SONY DSC

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

első

13 jún 2014

Ma van apa halálának első évfordulója.

 

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kettő hét

11 jún 2014

Emlék nélkül múltak el hetek ebből a tanévből a portfólióírás közben, és ezt borzalmasnak érzem.

Gyakorlatilag minden értelmes gondolat törlődött az agyamból, képtelen vagyok bármit is írni, megfogalmazni a hivatalos dolgaimon kívül, ez pedig rettenetesen idegesít.

Remélem, nem marad ez így örökre, mert akkor végem.

Új inspirációk kellenének talán.

Még kettő hét. Apa halálának első évfordulója, érettségik, bizonyítványírás-és osztás, évzáró – ezek még mind előttem.

Kitartás, ez üzenem magamnak.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum