szerda 21st május 2014

by marlen

Misi bácsi ősszel érkezett, és mindig esőáztatta volt a hangulata. Elveszettnek és magányosnak érezte magát az iskolában, rengeteg gyerek és sok tanár morajlott körülötte, és annyi, de annyi munkája volt minden nap! Labdával berúgott ablak, szünetben széttört szék, leszakadt világítótest – nem volt ideje megállni sem.

Kicsit féltünk is tőle, főleg elődje, a  nagydumás Józsi után, aki mindenkinek udvarolt, és mindig százezer wattal világítottak a fogai.

A jég akkor tört meg, mikor a konyhások először kínálták meg ebéddel, és hívták maguk közé, hogy egy kicsit meséljen már magáról. Meghatódott, és ekkor derült ki, hogy imádja a feleségét és annak virágait, mindenről nagyon erőteljes véleménye van politikai téren, és kiváló a humora.

Az áttörés oly jól sikerült, hogy a következő héten a virágok már beköltöztek a suliba, és az ablakokban teleltek át.

Azóta már mi is beszélgetünk vele. Engem nagyapámra és apára emlékeztet.

Ma délben is. Ült a sámlin kis szerelőműhelyében, hallgatta kisrádión a Kossuth Déli Krónikáját, és közben az alumínium ételhordóból ebédelt.

Megmelegítette ez a kép a szívemet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

One Response to “Misi bácsi”

  1. csillámalpaka22 szerint:

    Misi bácsi az én szívembe is hamar belopta magát szerénységével, szorgalmával, zárkózott kedvességével.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum