megyek utánad

Tegnap Grecsó Krisztián új könyvének bemutatóján jártunk, a Megyek utánad címűn. A felolvasások között a két Dés játszott, ami nekem kevésbé tetszett, mint amikor a PIM-ben az Esterházy-esten, egy nyári este, a szabadban szállt a szaxofonhang. Benn a Katonában erőszakosnak, agresszívnak hangzott, nem volt benne szenvedély, bár a játékossága megmaradt.

Ennek ellenére szerintem Grecsó szövege önmagában is megállja a helyét, nem kell zenei aláfestés. Annyira erős, tömör, intenzív lett nyelvileg ez a korábban posztmodern pletykálkodás, hogy nem győzök rajta csodálkozni – Grecsó tényleg beérett, és köszönöm neki az élményt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.