elmúlt napok

31 máj 2014

Kreatív kézműves ajándék készítése a kollégáknak gallyakból és lapos kavicsokból IKEA- képkeretbe, belvárosi iskolakerülő séta a Palotanegyed málló pompájában, a világon egyedülálló  Jézus családfáját bemutató “Jessze fája” faragott-festett oltár a gyöngyöspatai Kisboldogasszony templomban, mamutnézés a Mátra múzeumban, kollegiális finom ebéd a gyöngyösi Malomban, ballagás, majd vacsora újra ott a családdal, sok-sok selfie, majd este tízkor már Hídvégen, cseresznye-, kakukkfű-, és levendulaszedés, most pedig pici pihenés – holnap reggelig vége a rohanásnak. 

unnamed

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·
kakukkfű és levendula Sajóhídvéfről

kakukkfű és levendula Sajóhídvégről

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

barlangos

28 máj 2014

Vannak nagy félelmeim, ezek közül talán a legnagyobb az élve eltemetés. (Hála a nyolcvanas-kilencvenes évek ide vonatkozó filmjeinek, no meg a Helyszínelők Tarantino rendezte évadzárójának.) Ezért nem teszem be a lábam barlangokba, föld alatti mélyedésekbe, ahol állandóan csöpög a víz, és sosem lehet tudni, ha esetleg történik valami az emberrel, kit és mikor lehet értesíteni, mivel nincs térerő. Gyűlölöm mondhatni a bezártságot és a klausztrofóbiát.

A magassággal olyan nagy problémám nincs, nem vagyok tőle szédülős, viszont annyira nem is kedvelem, főleg ha szűk terekben találkozom vele.

Ilyen bevezető után lehet  igazán csodálkozni azon, hogy tegnap az osztályommal mi a jó eget kerestem mégis a Pálvölgyi-cseppkőbarlangban.

Én őszintén feltettem magamnak a kérdést, és csak abban látom a választ, hogy  a kishölgy a telefonban összekeverte a Pálvölgyit a Szemlőhegyivel, és így kerültünk oda, ami nekem maga a pokol volt.

Pánikroham, mintha a koporsót szögezték volna rám – érzés, és a legszűkebb részen hat emeletnyi derékszögű létra.

Soha, soha az életben többé be nem teszem a lábam egyetlen barlangba sem. Ez halálbiztos.

Így aztán a tegnapi felzaklató élmény után nyugodt szívvel bőghettem a Frankenweenie végén.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Misi bácsi

21 máj 2014

Misi bácsi ősszel érkezett, és mindig esőáztatta volt a hangulata. Elveszettnek és magányosnak érezte magát az iskolában, rengeteg gyerek és sok tanár morajlott körülötte, és annyi, de annyi munkája volt minden nap! Labdával berúgott ablak, szünetben széttört szék, leszakadt világítótest – nem volt ideje megállni sem.

Kicsit féltünk is tőle, főleg elődje, a  nagydumás Józsi után, aki mindenkinek udvarolt, és mindig százezer wattal világítottak a fogai.

A jég akkor tört meg, mikor a konyhások először kínálták meg ebéddel, és hívták maguk közé, hogy egy kicsit meséljen már magáról. Meghatódott, és ekkor derült ki, hogy imádja a feleségét és annak virágait, mindenről nagyon erőteljes véleménye van politikai téren, és kiváló a humora.

Az áttörés oly jól sikerült, hogy a következő héten a virágok már beköltöztek a suliba, és az ablakokban teleltek át.

Azóta már mi is beszélgetünk vele. Engem nagyapámra és apára emlékeztet.

Ma délben is. Ült a sámlin kis szerelőműhelyében, hallgatta kisrádión a Kossuth Déli Krónikáját, és közben az alumínium ételhordóból ebédelt.

Megmelegítette ez a kép a szívemet.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

megyek utánad

19 máj 2014

Tegnap Grecsó Krisztián új könyvének bemutatóján jártunk, a Megyek utánad címűn. A felolvasások között a két Dés játszott, ami nekem kevésbé tetszett, mint amikor a PIM-ben az Esterházy-esten, egy nyári este, a szabadban szállt a szaxofonhang. Benn a Katonában erőszakosnak, agresszívnak hangzott, nem volt benne szenvedély, bár a játékossága megmaradt.

Ennek ellenére szerintem Grecsó szövege önmagában is megállja a helyét, nem kell zenei aláfestés. Annyira erős, tömör, intenzív lett nyelvileg ez a korábban posztmodern pletykálkodás, hogy nem győzök rajta csodálkozni – Grecsó tényleg beérett, és köszönöm neki az élményt.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

tekintély

17 máj 2014

Okos emberek szerint minden fejben dől el. Ezzel azért vitatkoznék, lennének ellenvetéseim, de inkább adok magamnak egy esélyt. Világos, egyszerű elvekkel átlátható viszonyokat szeretnék, és ehhez először nekem kellett fejben rendet tenni. Igen, tényleg engedékeny voltam/vagyok, magammal szemben is. Sajnos, azt is be kell látnom, hogy ez sehová sem vezet. Elvesztettem azt, ami az egyik legfontosabb a tanári pályán: a tekintélyemet, és ezt vissza kell nyernem. Persze, ez sok tényezős dolog, az Y-generációhoz nehezen alkalmazkodik az oktatás, kevés eszközzel rendelkezünk ebben a “harcban”.

Még egy: egészen addig nincs probléma, amíg néven nem nevezed azt. Ha ez megtörtént, onnan kezdve viszont már foglalkozni kell vele.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szavak

15 máj 2014

Türelem, alázat, szolgálat, önmérséklet, önuralom, akaraterő – istenem, micsoda szavak!

S nekem ezeket kellene megtanulnom!

Az is foglalkoztat, hogyan tudnék jobb emberré válni. Azt hiszem, először a hangerőből veszek vissza, hogy meghalljam a csendesebb hangokat  is.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

örülünk, Vincent

14 máj 2014

Most örülök igazán, hogy idén nem kaptam emelt szintű vizsgadolgozat javítást. Most nagyon szenvednék, ha a város másik végébe kellene elzarándokolnom naponta. Egyrészt mivel itt vannak a saját érettségizőim dolgozatai, másrészt rettenetesen fáradtnak érzem magam, harmadrészt kivagyok az állandósult frontoktól – éjszakánként óránként felébredek. Mondtam már, hogy mennyire utálom a szelet?!

Csak ne legyen megint fülgyulladásom, mert az igazán fájdalmas.

Lassan azért összeszedem magam, és jövök.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fluor

07 máj 2014

Mióta láttam a Fluor-filmet, egészen másképp tekintek Fluor Tomira alias Karácson Tamásra.

Mondhatnám, megtanultam tisztelni.

Jut eszembe, a film egészen kiváló.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

száraz

05 máj 2014

Tegnap eszembe jutott, mikor még gimiben meglátogattam osztálytársamat, aki megmutatta a nővére szobáját. Telis-tele volt száraz virággal, és én döbbenetemben így kiáltottam fel: “Ó, te jó ég! Mindjárt megfulladok! Nem csoda, hogy Edit ennyire rosszul érzi magát, hisz itt nincs semmi energia, csak halott virágok!”

Erre mindannyian ledöbbentünk. Én a merészségemen, ők azon, hogy felismerték (majd én is) szavaim igazságát. Nem tudtam róla, de önkéntelenül is a feng shui-ra jöttem rá.

Edit ezek után kipakolta az összes száraz bizbaszt, és véget vetett a depressziójának.

Én pedig azóta is ügyelek arra, hogy csak élő növények vegyenek körül, és most már arra is, hogy járó órák.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

akvárium

04 máj 2014

“Kaptam nemrég egy mondjuk így, különös levelet a Vonalkód német fordítójától az Akvárium című regényemről. Hogy semmi kiút, semmi kímélet? – reklamálta. Hogy mégis miért csinálom ezt az olvasóimmal? Azzal zárta, hogy hát milyen lelkivilága van Magának?

Tóth Krisztina kapta a fentebbi levelet, én pedig az Akváriumot olvastam – és tényleg nincs kiút és nincs kímélet. Másképp, máshogy, de ismétlődik minden ebben a káeurópai, kívülről rendkívül zavarosnak, felkavarodott vizűnek tűnő akváriumban.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

anyák

04 máj 2014

“Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén – később – meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre.Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (…) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (…) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből.”
(Esterházy Péter)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

fák, bokrok

03 máj 2014

Eléggé frusztrál, hogy idén nem fogok sem emelt szinten érettségiztetni, és nem leszek érettségi vizsga elnöke sem – de, ezek a képek kicsit kárpótolnak érte.

SONY DSC

“eddig, és ne tovább!”

SONY DSC

a fák tényleg az égig nőnek

SONY DSC

élő és halott

felhőwestie úszik az égen

felhőwestie úszik az égen

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szinesztézia

02 máj 2014

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk.ba_feher

Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat”

Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként nézegetem azt, hogy látható-e már hová vagyok beosztva emelt szintű kérdezői és vizsgaelnöki érettségiztetésre.

Ajándék ez a négy nap.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum