elmúlt napok

Kreatív kézműves ajándék készítése a kollégáknak gallyakból és lapos kavicsokból IKEA- képkeretbe, belvárosi iskolakerülő séta a Palotanegyed málló pompájában, a világon egyedülálló  Jézus családfáját bemutató “Jessze fája” faragott-festett oltár a gyöngyöspatai Kisboldogasszony templomban, mamutnézés a Mátra múzeumban, kollegiális finom ebéd a gyöngyösi Malomban, ballagás, majd vacsora újra ott a családdal, sok-sok selfie, majd este tízkor […]

barlangos

Vannak nagy félelmeim, ezek közül talán a legnagyobb az élve eltemetés. (Hála a nyolcvanas-kilencvenes évek ide vonatkozó filmjeinek, no meg a Helyszínelők Tarantino rendezte évadzárójának.) Ezért nem teszem be a lábam barlangokba, föld alatti mélyedésekbe, ahol állandóan csöpög a víz, és sosem lehet tudni, ha esetleg történik valami az emberrel, kit és mikor lehet értesíteni, […]

Misi bácsi

Misi bácsi ősszel érkezett, és mindig esőáztatta volt a hangulata. Elveszettnek és magányosnak érezte magát az iskolában, rengeteg gyerek és sok tanár morajlott körülötte, és annyi, de annyi munkája volt minden nap! Labdával berúgott ablak, szünetben széttört szék, leszakadt világítótest – nem volt ideje megállni sem. Kicsit féltünk is tőle, főleg elődje, a  nagydumás Józsi […]

megyek utánad

Tegnap Grecsó Krisztián új könyvének bemutatóján jártunk, a Megyek utánad címűn. A felolvasások között a két Dés játszott, ami nekem kevésbé tetszett, mint amikor a PIM-ben az Esterházy-esten, egy nyári este, a szabadban szállt a szaxofonhang. Benn a Katonában erőszakosnak, agresszívnak hangzott, nem volt benne szenvedély, bár a játékossága megmaradt. Ennek ellenére szerintem Grecsó szövege […]

tekintély

Okos emberek szerint minden fejben dől el. Ezzel azért vitatkoznék, lennének ellenvetéseim, de inkább adok magamnak egy esélyt. Világos, egyszerű elvekkel átlátható viszonyokat szeretnék, és ehhez először nekem kellett fejben rendet tenni. Igen, tényleg engedékeny voltam/vagyok, magammal szemben is. Sajnos, azt is be kell látnom, hogy ez sehová sem vezet. Elvesztettem azt, ami az egyik […]

szavak

Türelem, alázat, szolgálat, önmérséklet, önuralom, akaraterő – istenem, micsoda szavak! S nekem ezeket kellene megtanulnom! Az is foglalkoztat, hogyan tudnék jobb emberré válni. Azt hiszem, először a hangerőből veszek vissza, hogy meghalljam a csendesebb hangokat  is.

örülünk, Vincent

Most örülök igazán, hogy idén nem kaptam emelt szintű vizsgadolgozat javítást. Most nagyon szenvednék, ha a város másik végébe kellene elzarándokolnom naponta. Egyrészt mivel itt vannak a saját érettségizőim dolgozatai, másrészt rettenetesen fáradtnak érzem magam, harmadrészt kivagyok az állandósult frontoktól – éjszakánként óránként felébredek. Mondtam már, hogy mennyire utálom a szelet?! Csak ne legyen megint […]

száraz

Tegnap eszembe jutott, mikor még gimiben meglátogattam osztálytársamat, aki megmutatta a nővére szobáját. Telis-tele volt száraz virággal, és én döbbenetemben így kiáltottam fel: “Ó, te jó ég! Mindjárt megfulladok! Nem csoda, hogy Edit ennyire rosszul érzi magát, hisz itt nincs semmi energia, csak halott virágok!” Erre mindannyian ledöbbentünk. Én a merészségemen, ők azon, hogy felismerték […]

akvárium

“Kaptam nemrég egy mondjuk így, különös levelet a Vonalkód német fordítójától az Akvárium című regényemről. Hogy semmi kiút, semmi kímélet? – reklamálta. Hogy mégis miért csinálom ezt az olvasóimmal? Azzal zárta, hogy hát milyen lelkivilága van Magának? Tóth Krisztina kapta a fentebbi levelet, én pedig az Akváriumot olvastam – és tényleg nincs kiút és nincs […]

anyák

“Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős […]

szinesztézia

Túl a szerenádon, (nagyon megható volt) túl a ballagáson (nagyon hosszú volt) – most épp pihenek. Kertészkedünk, családdal vagyunk, fényekben, színekben, illatokban gyönyörködünk – színtiszta, vegytiszta szinesztézia az életünk. Felidézem csöndben magamban Baudelaire Kapcsolatok című versét: “egymásba csendül a szín és a hang s az illat” Még az sem tudja elvenni a kedvem, hogy óránként […]