düh

27 ápr 2014

Megnézve a Wall Street farkasát, most dühös vagyok magamra, amiért elvesztegettem három órát az életemből erre a filmre, amit szinte végig untam, a benne lévő dolgoktól rosszul voltam, és taszítottak. Mondjuk nem tudom, hogy mit vártam, mivel egyrészt tudtam, hogy mi van benne, másrészt épp ennyire untam a Jerry Maguire-t, vagy a Tőzsdecápákat is például. De ez volt az utolsó film, amelyet végignéztem így is.

Soha az életben többet nem vagyok hajlandó végignézni egy olyan filmet, aminél húsz perc után már az órám nézem.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szombat

26 ápr 2014

Korán reggel már ébren, Lujzi menetrendszerűen hat tízkor ébreszt. Nehéz egy éhes macskával, aki végigsiránkozza a lakást, felver mindenkit, és ekkora már Pöttyös is körülöttem ugrál, hogy “ha ő kaphat, akkor nekem is!” Én pedig ha felébredek, már képtelen vagyok visszaaludni.

Plafonbámulás helyett kitaláltam, hogy fűszernövényeket szaporítok, az esős idő úgyis kedvez annak, hogy beálljanak és növekedni kezdjenek. Feltett szándékom, hogy legalább az ablakban legyen egy kis “kert”. Ilyenkor azért nagyon hiányzik egy kis balkon, francia erkély – bármi, csak kiléphessek a lakásból.

Rozmaring-, menta -, és bazsalikomültetés után régi lakóhelyünkre mentünk. Persze, szinte minden megváltozott.

Érdekes, ha nem járok arra, nem érzek nosztalgiát, (persze lehet ez egyfajta elfojtás is bennem) de ha meglátom a Károly körutat, a Zsinagógát, a Dohány utcát – akkor azért belefájdul a szívem.

Vettünk pár nadrágot, és elköltöttem az ajándékba kapott Libri-utalványt az új Oksanen és Tóth Krisztina könyvre.

Most pedig megnézem végre a Wall Street farkasát.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

hetes

25 ápr 2014

Túl vagyunk a Civitas- Polgár az európai demokráciában című verseny országos döntőjén – harmadikok lettünk, csodálatos teljesítmény, le vagyok a diákoktól nyűgözve! Örülök annak is, hogy számukra pozitív élmény volt nemcsak a verseny, hanem a közjogi intézményekben tett látogatás is, és leginkább az Alkotmánybíróság. Remélem, hogy ez az élmény még sokáig meghatározza majd az életüket, mint ahogy a Nyitott Bíróság program, és a hátralévő EU tanóra is.

Elmúlt a vizsgaelnöki felkészítő is, megvolt a továbbképzés, bár még nem tudom, hogy fogok-e elnökösködni idén. Állítólag hétfőn, legkésőbb kedden kiderül – majd meglátjuk. E nélkül is van érettségiző osztályom, társadalomismeretből is vannak hatan – munka van bőven.

A lakógyűlésre már nem mentünk el, semmi kedvünk nem volt a Kisbéka bezárásáról vitázni a három véresszájú nyugdíjassal. Minket sosem zavartak, sőt nyaranta jókat szórakoztunk az öreg bácsikon, akik egy sör mellett a legpontosabb politikai elemzéseket nyújtják.

Különben is a lakógyűlés külön műfaj az emberiség történetében.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

A nagy szépség

22 ápr 2014

Megnéztem tegnap végre A nagy szépség című filmet. Szerintem csodálatos,  ilyen egy igazi művészfilm, mely valóban a rendező látomását közvetíti felénk. Olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt videoklip, képeslap, amely Róma minden arcát, mint egy nőét bemutatta – s mindezt egy férfi nézőpontjából. Ráadásul egy bennfenteséből, mivel a film nyitójelenetében “kivégzik” az igazi japán turistát, akitől várható lenne némi tárgyilagosság, halálával azonban mindent elural a szubjektivitás.

Tobzódunk  is az extremitásokban, pillanatonként ér minket újabb vizuális inger, de rövid időn belül az is világossá válik, hogy csak egyetlen célja van: elfedni az ürességet, a magányt, a csalódottságot, amely a római társaság öncélú hedonizmusából, sehová sem vezető dekadenciájából adódik. Ebben a filmben semmi sem egész, minden csak töredékben van jelen, a rendező csak jelzésszerűen felvillant dolgokat, de nem ismerünk meg semmi mást belőle, csak a villanást, nincs mélysége, még a hatást sem várja meg, amit esetleg kiváltana.

Ezért tér vissza állandó lejtmotívumként Flaubert mondása: “Megpróbáltam könyvet írni a semmiről.”

Ugyanez a cél mozgatja Sorrentinot, és ő sikerrel is jár. Amit könyvben nem lehet megírni, azt a film játszi könnyedséggel adja vissza – itt él, lélegzik a felszínesség.

Akinek van egy kis esze, az kilép ebből a világból, és keresni kezd valami sokkal valódibbat, igazabbat, mint ez.

Szép film ennek ellenére. Vagy épp ezért.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szeretem

22 ápr 2014

Szeretem, mikor ünnep elmúltával visszatérnek a dolgok a megszokott kerékvágásba.

Jó érzés, hogy ismét lehet friss pékárut venni, fel lehet hívni ismeretlen embereket ügyet intézni, és úgy általában is: normalizálódnak az élet keretei. S hogy kezdődik az újabb várakozás a nagyon közeli, jövő heti négy napos szünetre!

Pedig addig még lezajlik a Civitas országos döntője, a Demokrácia Séta, a 12.-esek osztályozója, az érettségi vizsgaelnöki felkészítő, a Corvinus Díszkert, a 12.-esek utolsó órája nyolc (!) év együtt töltött idő után, és lesz egy ballagás is, sok könnyel.

Érzelmileg túlcsordulunk majd, azt hiszem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kun

21 ápr 2014

Szombaton, főzés közben a Madách Színház színészeivel készült három órás magazinműsort hallgattam, Kun Zsuzsa műsorát. Nem különösebben szeretem őt, főleg mivel minden lehetséges módon és adandó alkalommal szidja a tanárokat, de mivel Balla Eszter volt műsoron, háttérrádióztam. Egyszer csak Kun Zsuzsa arról kezdett beszélni, hogy Esztert biztosan az “ihlette meg”, hogy apja hamar eltűnt az életéből, és minden áron el akarta kerülni a szoknyapecér férfiakat, egész kis prekoncepciót építve erre a vonulatra.

Macilány gyorsan helyesbített, hogy az ő szülei még élnek és együtt is vannak, erre Kun elhallgatott. Én döbbenten álltam, mivel a riporter hölgy egyetlen szóval sem kért elnézést, meg sem szólalt.

Kunnak nem ez volt az első tárgyi tévedése, de szerintem ez volt az eddigi legkegyetlenebb, melyet tetézett még azzal, hogy ennyire érzéketlenül viszonyult hozzá.

Sok tanulság van, mindenki vonja le magának.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

méregtelenít

20 ápr 2014

Ha már Húsvét, akkor persze idén sem sikerült nemhogy negyven napos ételböjtöt, de még mentálisat sem tartanom.

Persze, nézhetném abból a szempontból is, hogy a portfólió megírása sokkal tovább tartott, mint negyven nap, így ez is felfogható egyfajta mentális erőpróbának, és ez is böjt volt, kapcsolati böjt.

Csakhogy ettől még nem érzem jobban magam. Rengeteg csokit ettem és még több ideget nyeltem, így bőven lesz mit méregtelenítem, minden értelemben. Kezdem is egy jó kis lime-os, levendulás teával.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

felszabadulás

20 ápr 2014

Múlt vasárnaptól fájt a fejem, de annyira, hogy nem bírtam balra fordítani, bántotta szememet a fény – brutális migrénem volt egész héten. Volt, hogy kávéval vettem be a fájdalomcsillapítót, volt, hogy citrommal ittam a kávét – egyik sem használt semmit sem. Közben azért befejeztem végre a portfóliót, és lezajlott a hagyományos Zenei Gála is. Megváltás volt a fejfájásban, amikor pénteken délután négy és öt között abbamaradt a szél, és magával vitte a fájdalmat is. Végre elkezdhettem foglalkozni a Húsvétra készüléssel. Takarítottam, sárgarépás-diós-mascarpones muffint sütöttem, míg lippi a marcipánrépákat szerezte be hozzá. Nagyon finom lett, levegős, nem fojtós.

Pénteken délután eljutottam végre odáig is, hogy töröltem a kedvenc oldalaimból 170-et, (gyakorlatilag minden politikai-és hírportált) így hirtelen kitisztult a kép: végre elkezdtem emberek posztjait is látni, nem csak az oldalakét!

Felszabadító érzés. Berendezkedtem a belső emigrációra.

Takarítottam is keveset, majd pedig főztünk. Végre volt mire készülni, hozzánk is jöttek a rokonok, és a mamám!

Ő volt a legszebb húsvéti ajándék nekem. Hosszú idő után először járt nálunk.

SONY DSC

 

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

minden hét

19 ápr 2014

Minden hét hoz valami újabb szomorúságot. Elvesztettük Pöttyös állatorvosát, rendelőjében, gyógyítás közben érte a halál. Szemben velünk azóta éjszakánként mécsesek égnek. Nyugodjon békében.

Mint ahogyan Gabriel Garcia Marqeuz is megpihent már. Emlékszem, ahogyan gimnázium utolsó évében, karácsonykor olvastam a Száz év magány-t, emlékszem, ahogyan az egyébként is időn kívüli kis faluban belemerültem a történetbe, ami kiemelt akkori jelenemből, és magával ragadott.

Emlékszem a sárga pillangókra. Ünnep volt, szép ünnep.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Nyivák és Eddie

13 ápr 2014

Még januárban tűnt el Nyivák, és sosem tért vissza. A héten meghalt Eddie is, a kis vörös, aki 2008 júniusában csatlakozott hozzánk. Lazulnak, nagyon lazulnak életünk keretei, korhadnak tartóoszlopaink.

A fotó még nyáron készült, az utolsó, ahol így, együtt, boldogan. Ma már egyikük sincs velünk.

unnamed

 

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

heti

12 ápr 2014

Ez a hét sem fog “pihentető” kategóriába tartozni, az biztos. Hétfőn az osztályom történelem vizsgáját ültem végig, kedden én vizsgáztattam mindkét tárgyamból, szerdán délig konferencián voltam, délután fogadó óránk volt, este pedig megérkezett az erdélyi csere. Csütörtökön Visegrádon és Esztergomban kirándultak ugyan, de este vacsorázni vittem a kollégákat, majd pedig éjszakai városnézésre, végül pedig hazavittük kolléganőmet Pilisszentlászlóra, ami egy laza harminc kilométer hegyen felfelé még Pesttől, végig az erdei szerpentinen. Az út szélén nyulak és őzek bandukoltak, igazán idilli, de azt hiszem, én megvesznék a félelemtől, távol minden civilizációtól…éjfélre haza is értünk.

Másnap reggel a Skanzenben kezdtünk, életemben először voltam, elbűvölt, majd Szentendrén sétálgattunk, végül a Szamos cukrászdában végeztünk.

Ma reggel elutaztak, de annyira fáradtak voltunk mindketten, hogy végül nem mentünk a Vígszínházba Költészet napi ünnepségre, helyette aludtunk.

Mindennek tetejébe: a jövő szerdán és csütörtökön elkezdődik a szaktanácsadói/tantárgygondozói akkreditált továbbképzésem.

Innentől kezdve egy perc megállásunk nem lesz július elsejéig.

 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

1458.

10 ápr 2014

Tegnap konferencián voltam a Belvárosban. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire más, minőségileg jobb az a fajta élet, amely az egyetemi tanároké. Van idő benne felkészülni az előadásokra, és nem kell minden nap hatszor vagy hétszer negyvenöt percben, állandóan váltogatva az évfolyamokat, végigrohanni egy napon, hanem jut idő elmélyülni egy-egy témában. Sokkal nyugodtabbnak is tűntek, összehasonlítva őket a kollégáimmal és velem. Mi nyúzottak vagyunk nagyon.

Mondjuk,nem csoda. Tegnap nyolctól fél egyig konferencián voltam, ezután rohantam vissza előkészíteni a cserekapcsolat fogadását, fél öttől hétig fogadó óránk volt, közben már érkeztek az erdélyiek, majd nyolc után be is futottak. Tíz óra után értem haza, és akkor még készíthettem mára a szendvicseket nekik, és szerveztem a mozit péntekre, leveleket írva a szülőknek.

Ja, és ez az általános.

Nem panaszképpen mondom, de aki azt mondja, hogy a tanárok délután kettőkor befejezik a munkát, sosem beszélt eggyel sem. Meg a három hónapos nyári szünet mítosza.

karolyi

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

1459

08 ápr 2014

IMÁDSÁG MEGFÁRADTAKNAK

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jó szándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szivünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván
Dícséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom.
(J.A.)

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

1460

07 ápr 2014

Akkor most jön az, hogy életstratégiát kialakítani. Mert ezt (is) túl kell élni.

Még 1460 nap.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

férj és torta

07 ápr 2014

Tegnap ünnepelte férjem a születésnapját, ezen alkalomból készült róla – hosszú idő után –  a fotó.

WP_20140406_008

A tortát pedig a zseniálisan kreatív tesója készítette neki.

1926915_10152286914837192_332979991_n

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

harapó mókus

06 ápr 2014

Én nem szívesen megyek vendéglőbe, mert rendszerint csalódom – egyszerűen lippi túl jól főz, nagy fantáziával, el vagyok kényeztetve. De, ma nem bántam meg, hogy kipróbáltam a Harapó Mókus Vendéglőt, kicsi, családias hely, sok törzsvendéggel, kedves pincérekkel, és friss, finom ételekkel. Ha arra jártok, feltétlenül próbáljátok ki a csípős sajtlevest pepperonival és a házilag készült burgonyás nudlit, aszalt paradicsomos spenótos, tejszínes, gombás mártással serpenyőben összeforgatva, parmezánsajttal megszórva – isteni!

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nőies

05 ápr 2014

Hosszú (több hónapi)  kínlódás után végre csak vettem egy táskát. Azt, amelyik az általam támasztott öt feltétel közül négynek megfelelt. Melyek ezek? Legyen nagyméretű, 40-50 centi hosszú, legyen merev, vagyis ha nem tömöm ki, akkor se essen össze, felférjen a vállamra a füle, hogy ne csak kézben lehessen hordani, legyen háton átvethető része, és ne legyen drága, mivel magamat ismerve, úgyis hamar megunom, és másikra kezdek vágyni.

(Régebben az örök darabokat vásároltam, hajlandó voltam spórolni is rájuk, tele is van velük a szekrényem. “Vigasztal”a tudat, hogy egész életemben velem lesznek majd.)

t_p_detail

Szóval, kellett egy táska. Főleg, mivel a mostani már kilyukadt mindkét végén, és attól féltem, hogy előbb-utóbb, de elhagyok belőle valamit. Van egyébként még pár táskám a szekrényben, de egyik sem nagy. A most vásároltnál azt az engedményt tettem, hogy nem tudom a hátamon átvetni, de a többi feltételnek megfelel. Direkt barnát vettem, a cipőmhöz illőt, mert tavaly óta megundorodtam a feketétől.

Biztos vagyok egyébként abban, hogy a tökéletes táska sem létezik.

Arra is rájöttem, ma, vásárlás közben, hogy nem a hosszú hajtól függ a nőiesség, és én akkor éreztem igazán jól és szabadnak, felszabadultnak magam, mikor félhosszú-rövid hajam volt, látszottak a hatalmas fülbevalóim, a szép sálaim. Persze, gyönyörű a hosszú haj, de annyi szép hajkelléket lehet mostanában már kapni, hogy évi egy alkalmi kontyért nem biztos, hogy megéri a küszködés. Főleg, ha az ember lánya még jól sem érzi magát tőle.

Úgyhogy döntöttem.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

időhiány

03 ápr 2014

Ahhoz képest, hogy régebben folyamatosan itt “lógtam”, most előfordul, hogy napokig nem jutok ide. Kiderül hát lassan, hogy lehet élni blogolás nélkül is, de álladó hiányérzettel küszködöm. Mindenesetre lassú halálra nem akarom ítélni, akkor inkább az ugrás, védőkötél nélkül.

Ha már halál. Megint meghalt az utcánkból egy régi ismerős. Kegyetlen, kiábrándító az egész.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum