szabad péntek

1780849_684759061580379_554155519_nLassan, nagyon lassan végére érek a portfóliónak. Sajnos, amikor elkezdtem írni, akkor még nyoma sem volt az egyszerűsített feltöltésnek, így először kezdtem neki mindannak, ami a teljes portfólió anyaga, és a legnagyobb falatot, a tíz tanórát, a tanítási egységet hagytam a végére. Most ott tartok, hogy megvan minden óra váza, de egyébként a táblázat minden rubrikája üres még. Azonban hosszabb, összefüggő szöveget, mindenféle reflexiót már nem kell írnom. De, azt megjegyzem, – mintegy mementóként  – hogy azóta működnek ismét az óráim az egyik osztályban, mióta hallgattam a férjemre. Mindig sokat vártam tőlük, és  szerettem volna nekik imponálni, a legjobbat adni nekik magamból, csak közben azt nem vettem észre, hogy ők nem tudnak ennek az elvárásnak megfelelni, és fogadni ezt a rengeteget. Így most szigorúan tartom magam ahhoz, hogy kettéválasztom az alapórai tananyagot és a szakköröset, fakultációsat – kinek kinek azt megadva, ami jár neki. Aki érdeklődő, aki tehetséges, az a legeslegjobbat kapja, amit adni tudok, de akinek nem ez élete célja, az is kap egy nagyon stabil, erős alapot, ha bármikor mégis csak ezzel szeretne foglalkozni, de nem terhelem a legújabb kutatásokkal, nem erőltetem a  kooperatív technikákat, ugyanis bármennyire is ellentmond ez minden modern pedagógiai irányzatnak, de valakinél nem válnak be.

Idézem Nezsi örökbecsűjét: “3. Soha ne adj senkinek többet annál, amennyit akar; utálni fog érte.”

Egyébként meg hosszú idő óta ez az első “szabad” pénteken, mikor nem rohanok kezelésre, gyógytornára, csak hallgatom az esőkopogást, és azt hiszem, végre papírformátumban is beleolvasok az ÉS-be.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.