marlenblog

papucs orrán pamutbojt

26 február
2hozzászólás

kicsik

Ma életemben először együtt tornáztam egy volt tanítványommal. Túléltem, sőt, nagyon kellemesen elbeszélgettünk, de rendkívül zavart, hogy izzadtan, és bénán látott, melegítőben….

….ezek a flessek a legrosszabbak. Mikor elhangzik valami, amiről eszembe jut, bevillan, és kényszerítenem kell magam, hogy ne gondoljak rá, mert épp óra van, meg viselkedni kell….aztán felhangzik valami a rádióban, és zokogásban török ki a konyha közepén, és átkozom azt a napot…

…. a másik meg, ez a nekiszaladni a világnak-érzés, ha kisüt a nap. Hogy mindent rendbe kellene tenni, kitakarítani, selejtezni, ültetni, festeni, parkettázni, mindent, amit csak lehet, de gyorsan.

nem normális egyik állapot sem, ebben biztos vagyok. Túl nagy az érzelmi ingadozás.

 

2 hozzászólás to “kicsik”

  1. stali szerint:

    Igen, a túl nagy ingadozások jócskán megviselik a szervezetet, a lelket, a valónkat.
    Mintha az életünk erre is jó lenne: valami egyensúlyt teremteni, amiben kellemesen érezzük magunkat.
    Más: életem egyik legnagyobb (és bevallom, meglepően JÓ) élménye lett, amikor a volt tanítványom lett a főnököm. Kölcsönös tiszteleten alapuló munkakapcsolatunkat még egyfajta baráti szál is színesítette hamarosan.

  2. marlen szerint:

    ó, nekem már két volt tanítványom is a kollégám 🙂

Place your comment

Please fill your data and comment below.
Name
Email
Website
Your comment