szalagtűzés

Csak ülök a gépnél, és mindenfélébe beleolvasgatok: portfóliókészítés, hajnövesztési tanácsok, tüntetési beszámolók. Közben ezüst körömlakkal festem be a sosem használt nagy és kerek fülbevalót, amely a szalagavatói felsőhöz lesz kiegészítő – legalább használom valamire. Nem megy nekem ez a szalagavatózás. Hol nincs megfelelő fekete boleróm, és a meglévő hófehéret akarom befesteni, hol platinaszőkére festem miatta a hajamat, majd pedig előtte vissza, szétégetve teljesen azt, vagy épp annyira nem foglalkozom vele, hogy elkések róla, mert túl későn (nagyon későn) kezdek rá készülődni…

Idén már augusztusban vettem egy alkalmi felsőt, de tegnap felpróbálva borzalmas volt, így ma adtam egy esélyt a budakalászi nagy turkálónak és sikerült is négy kiváló felsőt összeszednem, holnap végigpróbálgatom a meglévőekkel, és döntök. Hálistennek a hajam rendben lesz, és most úgy tűnik, talán még az oly nagyon vágyott konty is összejön….mert annak ellenére, hogy majdnem tizenöt évig volt hosszú hajam, nincs egy fotó, amely ezt igazolná….csak a rövid hajas szalagtűzős korszakból maradtak fenn fotók, azok pedig rémesek. Rémes ez az egész szalagtűzés is, amikor kb. ezer ember bámul, amíg végiglejtünk egyedül (!) a színpadon, majd pedig a tömegnek hátat fordítva feltűzzük a szalagot – minden képen mindenképpen csak a fenekünk és a hátunk látszik….rémes egyszerűen.

Ha nem attól a stressztől halok meg, amikor azon drukkolok, hogy ne essek orra a színpadon, akkor ott a fenékprobléma….

Csodálatos érzé egyébként, ha egy-egy diák felkér a szalagtűzésre – mindezek ellenére. Megható, és örömmel tölti el az embert, valamint arról is mindig meggyőződhetek, hogy mennyire nem ismerem jól az embereket. Nagyon kevés volt az olyan eset, amikor az kért fel tűzni, akire tippeltem volna.

Nagy csalódások szoktak ilyenkor megesni, mindkét irányban, nem egyszerű időszak ez egy tanár lelki életében, sok stresszel, rágódással jár….

3 thoughts on “szalagtűzés

  1. Na a szalagavató volt életem egyik legrosszabb napja. Egyáltalán nem szívesen emlékszem vissza rá. Utólag mondhatom, nem a megfelelő tanárt választottam, és amikor talpig estélyiben, az előzetesen egyeztetett sminkes helyett saját magam által eszkábált sminket áztattam a könnyeimmel, mivel a kedves felkért tanár még nem érkezett meg a suliba, mikor már felszólítottak minket a színpadra, akkor az a két tanár KÉRT engem, hogy hadd tűzzék a szalagomat, akiket NEKEM kellett volna fekérnem a feladatra. És ez nem az első szörnyű esemény és nem is az utolsó volt azon a napon. Utólag is ég az arcom, hogy nem őket (közülük egyiket) kértem meg. 🙁

  2. Bevallom, én a legutóbbi szalagavatón, amin részt vettem, szinte kizárólag a fiamat néztem és fényképeztem, igyekeztem felfedezni a tömegben és ez olyannyira lekötött, hogy másra nem is figyeltem:)

  3. ó, Jázmin örömmel olvasom soraid! 🙂 ez jó hír! 🙂
    Erika, én erre az esetre nem emlékszem, leírnád fb-on privátban?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.