javítások

Egy órája fejeztem be Jonathan Franzen másik nagy regényét, amelyet időben jóval hamarabb írt, nálunk viszont jóval később jelent meg, mint a Szabadság. A Javítások is családregény, mint a Szabadság, de míg ez az igazi családregény, a mikrovilág, addig a Szabadság a makro, a széles társadalmi kontextusba ágyazott tökéletesség. A Szabadság elementáris erejű, szinte kiszakít az időből, a Javítások pont az időt érzékelteti, itt van idő minden apróságra. A Szabadság brutális, minden szereplő ellenséges, a Javítások világa csöndesebb, szerethetőbb figurákat teremtett Franzen.

Többször felmerült bennem olvasás közben, hogy ezek a szereplők tényleg élnek, de minden másodpercben rá is kontráztam, hogy milyen élet ez valójában?
Pedig csak úgy élnek, mint bárki, te vagy én is lehetnénk, és ez iszonyatos benne.

Mégis szeretem ezt a szerzőt, mert sosem veszi el a reményt, hogy minden megváltozhat, a szabad akarat által.

Miközben porig sújt minden mondata, mégis nagykorúként kezel, és örök optimista – bízik az emberben.

4 thoughts on “javítások

  1. hogy tudtok ti ilyen gyorsan olvasni?????szétirigykedem magam :(((

  2. gyorsan? ó, dehogy. én például olyanokra irigykedek, akik nem kampányszerűen olvasnak, mint én, hanem minden nap.

  3. hát nekem egy 2-300 oldalas könyv is heteket vesz igénybe…szerinted akkor mennyi a trünok harca, aminek az 5. kötete 1200 kb ?:DD

  4. Monka, ha nem szünet van, én is csak piszmogok, molyolok vele, ráadásul ez a kettő abban is kivétel, hogy hosszú idő végre tényleg rám találtak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.