elsők

Tegnap eljutottam végre orvoshoz, (nagy csalódás volt, sok időt nem szánt rám a doktornő, úgy látszik, ha nem magánrendelésre megyek, akkor a kutyát sem érdekli az ember…ami azért érdekes, mert az oktatásban ezt nem tapasztalom) ahol az orvos szerint minden tünetem a stressztől van, (ez az itt fáj, ott fáj,zsibbad, hasmenés, betegségek) semmi köze a kávéhoz, és olyan normális a vérnyomásom, amit bárki megirigyelhet. 

A szervezet így védekezik a normálistól, elviselhetőtől jócskán eltérő, magas stressz miatt. Nekem kellene megtanulnom bizonyos stresszoldó technikákat, átgondolnom az életemet….a baj csak az, hogy ahányszor átgondoltam az életemet, felállítottam a kereteit, abban a pillanatban történt valami olyan tragédia, ami fél, uszkve egy évre megint hazavágott lelkileg, és kezdődött elölről megint a mókuskerék…

Már bele sem merek gondolni egy igazán radikális életmód változtatásba, mert ki tudja mivel büntetne cserébe az ég, hogy merem egy kicsit jól érezni magam a világban, merek magammal törődni…mint a görög sorstragédiák hősnői, komolyan. Mindenért megbűnhődöm, minden jóért megvan cserébe a büntetés…

Pedig olyan egyszerűen hangzik: napi ötszöri étkezés, heti három torna, egy kis kardió vagy jóga, nagy séták, sok finom gyógytea, minőségi ételek, a stressztől való függetlenítés….etc. 

Ha ilyen egyszerű, vajon miért nem megy senkinek? 

Ma is felébredtem fél ötkor, azóta próbálom meg elütni az időt. 

Lippi Varsóban, jutalomút a kollégáival, belvárosi luxusszálló, épp reggelizik szerintem. 

Rossz, hogy nincs itt, hiányzik. Minden pillanatban mondanék valamit, kommentálnám az apróbb történéseket…aztán rájövök, hogy nincs kinek, max. Pöttyösék néznek rám furán és morcosan, amiért legkedveltebb foglalatosságukból, a napi huszonhárom óra alvásból kizökkentem őket.

Van azonban pozitív stressz is, amely inspirálóan hat, és amelytől annyira izgatott lesz az ember, hogy képtelen aludni. 

Például az, hogy a hetedikeseim megnyerték az Bolyai országos döntőjét, és max. pontos lett a szóbelire vitt színdarab jelenet! 

Na, az ilyen dolgok miatt marad az ember a tanári pályán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.