napi hála

meglátni  a szépséget és a jót mindenben hálát adni minden nap a jó dolgokért: – elindult mégis a mosógép, megspóroltunk egy csomó pénzt, idegességet, időt – lezárult a másfél éve húzódó procedúra – nem borult rám a forró babgulyás – csodálatos a körömvirágos-csalános fürdőgolyó  – a betegség miatt ajándékba kapott színházjegyekért, amelyekkel megvalósíthatom azt a […]

luc

Tűlevél erdőben gázolok, a lakás minden szegletébe jut belőle.  El ne felejtsem feljegyezni, hogy jövőre csakis ezüst-vagy nordmann fenyőt vegyünk! Nem nagyzolási hóbortból, csak azért, mert a december elsején a suliban levágott ezüst fenyő gallyak még egyetlen tűlevelet sem hullattak, míg a december 22-én vásárolt luc már a fentebbit produkálja. 

mű és hó

Még az előző bejegyzéshez tartozik: nekem sajnos hó nélkül nem sikerül ráhangolódnom a karácsonyra.  És bármennyire is próbáltam megszeretni a műfenyőt, (álmomból felkeltve is sorolom minden előnyét) nem megy.  Még azt is tudom, hogy az illúzióra a műfenyőhöz kapható fenyősprayvel is rá lehet erősíteni, de akkor sem.  Menthetetlenül régimódi vagyok. 

falun

Már csak másfél óra van hátra a karácsonyból, és nem mondom, hogy nem örülök neki.  Az első karácsony apa nélkül, inkább csak a túlélésre, a még épp elviselhetőre játszva.  Holnaptól végre minden visszatér a majdnem normális kerékvágásba, pár nap pihenés még, és lassan vége ennek az újabb borzalmas évnek is, jöhet a következő, mely feltételezem: […]

Békés Ünnepet Mindenkinek!

Rainer Maria Rilke: A nyolcadik elégia Tárt szemmel szemlélik az állatok a Nyitottat. Csupán a mi szemünk fordult visszára, s áll létünk szabad kijárata körül, mint egy kelepce. Mi van kívül, nem tudjuk, csak az állat képéről, hiszen már a csecsemőt megfordítjuk, hogy váltig csak a formát lássa – nem a Nyitottat, ami oly mély […]

ígéret

Tegnap volt a téli napforduló, a nap, amelyen a fény legyőzte a sötétséget – innen már csak rövidülnek az  éjszakák.  Ilyenkor szoktam minden tél közepén jácintot venni, mintegy ígéretként, hogy hamarosan itt a tavasz, él a remény – csodás illata betölti a szobát. 

jövőre

Én 30 centis fát akarok szinte díszek nélkül, lippi plafonig érőt megpakolva minden giccsel, hogy hajoljanak le az ágai – a negyedik vita után lett az idei fa 110 centi, erőteljesen “S” alakú görbülettel, az alját le kellett vágni, mert nem bírt megállni – sikerült megint hazahozni a legrondább, senkinek sem kellő csoffatag fát. De, […]

reflexió

Megnéztük újra az Annie Hall-t. A férjem szerint sok a hasonlóság köztem és Woody Allen között. Például: “A napjaimat kétfelé osztom: a nyomorúságosokra és a rettenetesekre.”