ez is, az is

26 nov 2013

Lezárult egy kisebb szakasz, és végre betömték a fogamat is. Bár közölte a doki, hogy kivette a harapásból, tehát fogként a továbbiakban nem fog funkcionálni, de legalább nincs ott is luk. 

Ha belegondolok a morálfilozófiába, így kezdődik minden hanyatlás. Előbb csak megjelenik egy pici apró luk, repedés, hiány, ami a későbbiekben teljesen átveszi az uralkodást, és végül marad már csak a sötétség.

Végül mindig csak valaminek a hiánya tölti ki az életünket, az lesz a van, a nincsből kinövő valóság, bármily morbid is. 

De, most csak örüljünk, hiszen csodálatos előadást hozott össze kis osztályom, mindenki erején felül teljesített, hangosan és érthetően beszélt – nagyon megható volt őket a színpadon látni! 

Megvan végre a hófehér mini tearózsa tő is, amire régen vágytam, hófehér és illatos az adventi koszorú is, kaptunk ajándékba egy előszobafalat is, amit hamarosan fehérre festünk majd le, hogy lebegő legyen a térben. 

Történnek jó és kevésbé jó dolgok is, így van ez.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

érzés

17 nov 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

nyomor

17 nov 2013

Szeptemberben többször fáztam meg, de nem foglalkoztam vele, mentem továbbra is minden nap és általában valamelyik hétvégi napon is dolgozni. Különben is intézni kellett az örökösödési átírást, az autó, utánfutó eladását, a biztosítások megkötését, majd felszámolását az eladás után, így nem volt lehetőségem kipihenni a betegséget. 

Október első munkanapján még elvittem a gyerekeket színházba, de másnap már magas lázzal, erős fájdalmakkal ébredtem; a diagnózis szerint tüszős mandulagyulladással, és teljes felső légúti fertőzéssel. 

Amit nem vett észre a doktornő, az egy arcüreggyulladás volt, amelyről begyulladt a fogaimat tartó csonthártya, s így az egyik fognál teljes fogbél elhalást váltott ki. 

Hiába gyökérkezelték a fogat, nem szűnt a fájdalom, mivel csak a harmadik röntgennel sikerült kimutatni azt, hogy a csonthártya is gyulladásban van, ezért nem tud gyógyulni – azonban addigra eltelt három hét irgalmatlan fájdalmakban, és fájdalomcsillapítót szedve. Mondtam a dokiknak, (tanulva az előző esetekből) hogy nem úszom meg soha széles spektrumú antibiotikum nélkül, mivel nem átlagember érzékenységű fogaim vannak, de megint nem hittek nekem.

A doki elsőre rosszul lett, amikor meglátta, hogy mekkora foggyökeret kellene kezelnie, ami ráadásul össze-vissza tekeredik….szó volt közben már fogműtétről is, aminek még a gondolatától is rosszul lettem, mivel emlékeztem, hogy mit csináltak velem kilenc évvel ezelőtt, a majd három órás műtétre, az azt követő kék-zöld-lila, felpuffadt vízi hulla arcra, és végül a varratkiszedés sokkoló élményére….

Végül elkerültem a műtétet, s közel másfél hónappal a fog feltárása után bekerült a próbatömés is, és ha minden igaz, akkor kedden végre végleges is kerül bele. 

Azonban ennyi  (két hónapnyi) szenvedés, antibiotikum, és egyéb gyógyszerszedés után annyira könnyen elkapok minden vírust, és olyan könnyen lever a lábamról, hogy szerdán már az iskolában, az órán lettem rosszul, egy, a hetedikesektől elkapott gyors lefolyású, magas lázas calici-szerű vírustól, amely másnapra nyomtalanul távozik. Kiújult a laktóz érzékenységem is, képtelen vagyok tejet inni, pici tejet tölteni a kávéba, felgőzölni mézzel, hogy melange-ot igyak, mert fél perc múlva a wc-ben kötök ki ismét. 

Sajnos nem vehettem vissza a munkából, így továbbra is tartom a tehetséggondozást, az érettségi felkészítést, készülünk két színdarabbal hétvégenként, és minden egyéb más kutyafüle is van persze a suliban – de, sajnos csak annyi vágyam van minden nap, hogy végre ágyban lehessek, ami mondjuk a lippivel is nagy kitolás….

Hullámzóan jobb egészségi állapotomban próbálok azért erőt venni magamon, így eljutottunk kétszer színházba, meg orchideakiállításra is, de ahhoz képest, amit terveztünk, ez nem sok.

Szedek napi 2000mg c-vitamint, ca-mg-zn tablettát és pezsgőtablettát, Merz-drazsét, das gesunde plus tőzegáfonyát, de semmi javulást sem tapasztalok az állapotomban. 

Nem jutok ki a szabadba, mert hétvégenként általában benn próbálunk. 

El vagyok keseredve némileg, és már előre rettegek a keddi fogászattól….

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

taposás

13 nov 2013

Rájöttem, hogy miért nem bírok mostanában annyit, mint régebben. 

Mert azokban az órákban, amikor régebben verseny-és érettségi felkészítettem, most alapórában tanítok.

Ez pedig megöl minden kreativitást és lelkesedést. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kísérlet

12 nov 2013

minden terhévelràm nehezüla november

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

09 nov 2013

reggeli napfürdő

pihenős délután

Csík zenekar és Kiss Tibi videók

hamis francia halleves a la lippi 

eső

rászánni magam a dolgozatjavításokra 

teljes csöndben hallgatni az óraketyegést

rengeteg bizsu az ebay-en 

billy polc az előszobába

tisztaság 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

csönd és nyugalom

07 nov 2013

Mostanában kezdek visszatérni ahhoz, aki olyan harminckét évesen lehettem, mikor annyi rohanás, kapkodás után rájöttem, hogy nyugodtan is lehet tanítani. Ehhez viszont az kell, hogy ne töltse ki minden percemet és gondolatomat az, hogy mit kellene és hogyan.Ez az, amit sosem fog megérteni egy átlagember, aki szerint egy tanár húsz órát tanít, aztán vége a napjának, meg ott a jó hosszú (hat hét egyébként) nyári szünet. Sosem fogja megérteni, hogy egy tanár akkor is dolgozik, amikor este felhívja a szülő, meg este tízkor még beszélget a gyerekkel, aki kétségbe van esve, mert a szülei válni akarnak,akkor is, amikor csak bámul valamit, és közben töpreng, merre kellene tovább fejlesztenie egy-egy megkezdett modult.

De, ehhez viszont kell az, hogy igenis legyen olyan időintervallum, amikor tényleg pihen, legyenek hétvégéi, és akkor ne társadalmi munkázzon, színdarabot tanítson be, vagy épp próbaérettségiket írasson – mindezt a szabadidejéből. 

Fáradtnak érzem magam, így minden alkalmat megragadok a pihenésre, próbálom egyre inkább kiiktatni a hétvégi munkákat az életemből, és esténként csak az órakattogást hallgatni, csöndben és nyugalomban. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

house of cards

06 nov 2013

Nagy Newsroom-hiányomban elkezdtem nézni a Kevin Spacey-féle House of Cards-ot, de abba is hagytam.

Minek nézzek egy olyan sorozatot, amely annyira politikai valósághű, hogy az egyes epizódok végére még rosszabbul érzem magam, mint előtte? Minek kellene nekem az a gyomorszorító érzés, ami a nézése közben fog el, mikor nap mint nap ebben élek … Élünk. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

“k”

06 nov 2013

Milyen cuki már, mikor anya a tiltott “k” betűs zöldségeket sorolván, az egyiknél így védekezik: “Dehát a krumpli az nem is “k” betűs, mert burgonya!”

Egyem meg. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

komfortos világ

01 nov 2013

Sosem hittem volna, hogy még mindig ennyire nehéz lesz ezeket a kategóriákat megtölteni tartalommal, pedig folyamatosan próbálkozom. Tulajdonságok, melyeket kedvelek és nem kedvelek magamban, mások hogyan látnak engem, milyen szeretnék lenni külsőleg, belső tulajdonságaimat tekintve, illetve mentálisan. 

Rengeteg rosszat tudok mondani magamról: agresszív, határozott, érdekérvényesítő, nehezen váltok nézőpontot, túlaggódás, részletekben elveszés, nincs bennem küzdőszellem magamért csak másokért, nem tudom elengedni magam, drámai vagyok és kötekedő, kishitű és hülyeségeken rágódó, és régebben azzal hízelegtem magamnak, hogy sokkal nagyvonalúbb vagyok és könnyen meg tudok bocsátani, mint valójában.

Pozitívnak érzem azt, hogy bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között tudok “civilizációt teremteni”, ehhez megvan bennem a kreativitás és elég gondoskodó is vagyok, mindig vállalom a felelősséget. Azt, hogy igyekszem minimálisra csökkenteni minden kockázatot, óvatos vagyok, igazán nem tudom, hogy hová soroljam – helyzetfüggő, hogyan értékeljük. 

Kiváló elemzőkészségem van, azonnal meglátom a problémát, de nem tudok rendszerben gondolkodni, nem vagyok alkalmas vezetőnek – most még nem, bármennyire is vágyok rá. Ambícióm és tehetségem is van, de emberileg sok a hiányosságom, és a konfliktuskezelési technikáim is eléggé visszamaradottak. 

Nagy tanulság volt számomra a vezetőkiválasztási könyvek szummája, mely szerint  azt az embert választják meg a dolgozók, ha erre lehetőségük nyílik, akit szeretnek, bizalommal vannak hozzá, s nem azt, aki a leginkább rátermett a pozícióra. (Klasszikus: informális vezetőből formális lesz.) 

Szerethetőnek kell hát lenni, ez a levont következtetés. S ezzel el is érkeztünk oda, hogy sikerült végre rangsort állítani, találni valamit, amit első helyre tehetek. 

Én mindig, mindent egyszerre akartam, minden területen változtatni, “nekirohanni a világnak”, s mivel alig mozdult valami, egyszerűen beleuntam. 

De, a szerethetőnek lenni azt is jelenti, hogy megfelelni, komfortosnak lenni a világ számára.

Megfordítanám, és akkor már majdnem jó is lesz: komfortos világot akarok. Helyesbítek: szeretnék. 

Mert kérni kell, puhítani, finomítani, elvenni az élét a hangsúlyoknak, kihátrálni a konfliktusból, elsiklani, fölé lebegni a valóságnak. 

S megbékéltetni azt a sok-sok embert, akit önzésemben, önhittségemben, felfuvalkodottságomban, vakságomban, tudatlanságomban megvadítottam, elidegenítettem. 

Azt hiszem, nekem ez a végső lényeg: szerethetőnek kell lenni. Megvan. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Mert végül semmi sem marad,

csak az angyalok s a lovak.

Csak állnak lent az udvaron,

az angyalok meg a szobámban;

csellengnek néha szinte százan –

egy lény mit is tesz önmagában?

Feldobrokol, s ismét megáll,

vagy szárnyát csattogtatja olykor,

mint egy szellőzködő madár.

Csak állnak és nincs semmi más,

csak látvány és csak látomás,

csak láb, csak szárny – az út, az ég,

bennük lakik a messzeség –

Oly távol vannak, oly közel.

Talán ők már nem hagynak el.

(Nemes Nagy Ágnes) 

Emlékezzünk csodálatos halottainkra. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Te tudod, amit tudsz, és azt, hogy számodra mennyit ér, mennyire értékes az, amit csinálsz. Kevésbé lesz értékes az életed, ha nem vágsz vissza nekik? Illetve: többet fogsz érni, ha visszavágsz? Mi függ attól, hogy valaki, akinek kvázi semmi köze hozzád, mit gondol? Ne nekem válaszold meg ezeket a kérdéseket, hanem csak magadnak. Semmi értelme visszavágni. Csak mosolyogj, és udvariasan kérdezz vissza, velük mi újság, hogy vannak? Olyasmiről kérdezd, amiről tudod, hogy szívesen beszél. Ha van gyerek/unoka, arról, bármi, amire büszke. Hadd meséljen, hadd szerepeljen, neki biztos nagyon fontos a látszat, hogy szép legyen a kirakat. Add meg neki, Te ettől kevesebb nem leszel. Meg fognak hökkenni, mint mindig, ha a kukacoskodásra kedvességgel reagálnak. Van egy mondás: Légy nagyvonalú a kicsinyessel, mert ő rá van szorulva. A piszkálódók éppen hogy kiakadásra, riposztra számítanak, de ennek így soha nem lesz vége. Legyél Te az, aki békésebb vizekre kormányozza a hajót. Legyél Te MÁS. Legyél Te KÜLÖNB.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum