vasárnap 27th október 2013

by marlen

Kiléptem egy kivételével minden oktatással foglalkozó csoportból, mert már féltettem a saját pszichémet. 

Olyan durva harcok folynak ott, olyan megnyilvánulások, amelyekkel én semmilyen szinten nem tudok közösséget vállalni. 

Sosem gondoltam volna, hogy saját pályatársaim fogják igazolni mindazt, amit a társadalom folyton szajkóz, akik csak felületesen ismernek valamit. Ugyanezt a felületességet, azonnali elutasítást, zsigerből lenyomást éreztem már a csoportokban. Azt, hogy meg sem próbálom megérteni miről beszél a másik, meghallgatni a józan, érzelemmentes érveket, nem is akarok nézőpontot vállalni, mert akkor nekem azon gondolkodni, dolgozni kellene, és netán belátni, hogy van benne igazság! 

Nagy kiábrándulás volt ez számomra.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum