konzerv

Sajnos olyan ez a kor, hogy állandóan választani kényszerít, állásfoglalásra késztet, kivonni magunkat alóla nem lehet. “Vagy velem vagy, vagy ellenem” – hangzik fel újra és újra, és vallanod kell, ha akarsz, ha nem. Folytonos provokáció, ezerszázalékig feszített tempó, s gyorsan elfelejted milyen egy tiszta őszi hideg napsütéses délutánon a parkban üldögélve olvasni Cserna-Szabót, s tudni, hogy “szíved helyén épül már a Halálcsillag”. Néha még meglepődsz milyen gyorsan cserélnek eszmékből szőtt köpönyeget régi jó emberek, hogy bontják fel a konzerv konzervativizmust, s köpik csámcsogás közben az arcodba – de, már egyre kevésbé. S hiába tudod te magadról, hogy te vagy az igazi konzervatív, annak valódi, teljes, eredeti jelentésében – ezt, az idők folyamán rárakódott por és piszok miatt, már senki sem hiszi el neked. Marad a magány.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.