hagyaték

Szokom a csöndet, fülelek valami zajra, reménykedem, hogy legyen végre egy kis nesz. Nem voltam egyedül már régen, évek óta férj, kutya, macska ….most meg senki, semmi. Férj kutyával mamámnál, (mennek holnap kontrollra) macska meg anyósnál, én meg vissza, egyedül, vonaton – holnap szülői értekezlet, bizonytalan lett volna, hogy visszaérek-e avagy sem. Jöttem hát, társam Szécsi Noémi Nyughatatlanok-ja, s egyben álcám, menedékem is, mikor antiszoc lényem előtör. Erőt veszek magamon, hogy ne húzódjak vissza, keressem a társaságukat, de nem megy mindig, s a vonatozás sosem volt kedvencem. Mondhatni utálom ezt is, a buszozást is, egyedül az autózást bírom hosszabb távon, de azt is nehezen. Talán mert utazni nem szeretek. Nem is, inkább az utazásig tartó utat rühellem, félek az ismeretlentől, és semmi kedvem azon stresszelni, hogy mit hagyott itthon, van-e ott tiszta törülköző, tudok-e majd aludni…és így tovább. 

Nem szeretem mostanában a mást, a szokatlant – idegesít. Meg mindig rájövök, hogy itthon a legjobb. 

Legtöbbször máshol pocsék a kaja, drága, koszos a wc, és a várva várt program is unalmas, köze sincs ahhoz, amit vártam, elképzeltem. 

Kevés a lelkesedés most bennem, ami így, a hagyatéki tárgyalás után, érthető is. Képtelen vagyok felfogni, mi köze van az államnak az apám és én örökségéhez, miért szól bele és vág meg súlyos pénzekre bárki is?! 

Még jó, hogy a haláladót már eltörölték, így is a rosszul leszek, ha rá gondolok. 

S miközben sorolja, nézni a mérhetetlen gazdagságot, ami körülveszi….festmények, porcelánok, bőrgarnitúrák, rokokó és barokk bútorok…ehhh. 

Előttem még az autó és az utánfutó átíratása, majd eladása – ebben maradtunk végül anyával, jobb, könnyebb lesz neki így – szerencsére a téesz a földek bérbevételével tíz évre előre megoldotta a gondom. 

Mit kezdtem volna még azokkal is? 

Azt sem tudom, hogy hol keressem őket. 

Jelentkeztem kreatív írás tanfolyamra, (tanároknak ingyenes lenne) lippi pedig már lefoglalt egy brüsszeli városnézést karácsonyi vásárral december 14-ére. Reggel megyünk, este jövünk. 

Röhej, hogy kettőnknek annyi az útiköltség, mint haza mamámhoz a benzin. 

Már megint hosszú haj fétisem van, elhatároztam, hogy júniusig nem vágatom le – megint ilyen akarok lenni. 

One thought on “hagyaték

  1. ez a folyamat az öregedés. nincs jobb szó rá. szóval ahogy telnek az évek, gyűlnek a tapasztalatok. az ember egyre inkább befelé fordul, egyre inkább kizárja az ingereket.
    én napokat eltöltök a itthon, és nem kívánok senkivel, sehova.

    a hajad meg a képen a legjobb. de tényleg. még nem láttam olyan képet, amin bármilyen más frizura ennyire jól állt volna.

    és ez a vélemény nem attól van, hogy nekem is bekattant a hosszú haj tavasszal:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.