rend és rendetlenség

Nagyon szeretném elolvasni Polcz Alaine: Rend és rendetlenség című könyvét, de egyelőre csak a Karácsonyi utazásig jutottam. Ebben találtam, így vagyok én is vele: “Szabadulni, szabadulni a tárgyaktól, egyre sürgetőbben érzem. Fölém nőnek, nyomnak, unalmasak, értelmetlenek. Folytonos miértként néznek rám, és gondozást igényelnek. A tárgyak olyanok, mint a kutyák és a macskák, törődni kell velük. Egy macskát sem lehet csak úgy tartani a házban, hogy nem törődsz vele. Az összepiszkolódott, összedobált tárgyak nyugtalanná tesznek. A túl sok ruhától pedig egyszerűen félelem és életundor fog el.” 

A piszoktól, kosztól, a rendetlenségtől mindig undorodtam, de ez a tárgyaktól való szabadulási kényszer az utóbbi években jelentkezett csupán. De, persze muszáj kordában tartanom, nem dobálhatok ki mindent. Bár, a  költözéseknél azért elgondolkodtam. Mi mindentől váltam meg, s még így is mennyi felesleges dolgot cipelek magammal, hordom a múltat, a régi képeslapokat, fotókat, holott az emberek, akiktől kaptam, akik rajta vannak, már rég kikoptak az életemből. Emlék. Az emlékkel mindig együtt jár valami édes-bús fájdalom. De, miért “szenvednék”?  Kinek, miért? 

Én már nem őrzöm a papíralapú emlékeket. 

De, rosszul vagyok a “majd jó lesz még valamire”-féle gyűjtögetéstől is. Majd csak belefogyok/belehízok, egyszer még divatos lesz, jó lesz a rokonoknak, alkatrészt tudok belőle kinyerni, és így tovább…. nem, nem lesz jó, sosem fogod hordani, megeszi a  moly a szekrényben, szétrohad a garázsban, s végül majd zsákokba kerül, és a halálod után másnak lesz vele dolga. S így neki még fájdalmasabb az elválás, mert a tárgyakban benne vagy te is, hiszen érintetted, dolgoztál vele, viselted, tőled kapta karácsonyra, névnapra, s ha kidobod, olyan mintha a személyisége egy darabját semmisítenéd meg…De, még is meg kell tenni. Nem lehet örökké a múltban élni, letűnt korokban, melyeknek emlékeit őrizgetjük, mert a tárgyak hazudnak. Elhitetik, hogy velük teljes a személyiség, de nem bennük élsz tovább, hanem az emberekben, akik gondolnak rád. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.