marlenblog

papucs orrán pamutbojt

25 június
0Comments

itthon

Most, hogy itthon vagyok, a falutévével szórakoztatom magam. Figyelemmel kísérem a gólyapár és kicsinyei sorsát, a közfoglalkoztatottak által művelt konyhakert fejlődését, és az imént végignéztem az évzárót. 

Szürreális élmény volt látnom egykori tanáraimat, iskolámat, és szembesülni azzal, hogy milyen pici is valójában az a tornaterem, ahol nyolc éven keresztül minden nap sportoltam valamit. 

Furcsa volt, hogy az egész nyolc évfolyamon mindössze kilenc kitűnő volt, és nézve értettem meg azt, hogy mekkora mázlim volt a szüleimmel, nagyszüleimmel,  hogy ebből a sokszorosan hátrányos helyzetű kis borsodi faluból – az ő támogatásukkal, áldozatukkal – eljuthattam oda, ahol most vagyok. 

Mert nekik mindig fontos volt az, hogy nekem a legjobb legyen. 

Megszakad a szívem.

 
No comments

Place your comment

Please fill your data and comment below.
Name
Email
Website
Your comment