vasárnap 28th április 2013

by marlen

Azt hiszem, az életem megrekedt egy ponton, melyről ma bebizonyosodott, hogy csak körbe-körbe járok, s az is, hogy tévút, sehová sem vezet.

Azt hittem, az egyre rövidebb haj majd karaktert és ellenpontot ad, és visszavezet a helyes útra.

Azt hittem, ha mindent átvizsgálok, rendszerezek magam körül, ha leselejtezem a régi, elavult dolgokat, akkor valahol megtalálom majd a lényeget.

Azt hittem, ha egyre többet és többet dolgozom, az majd segít.

Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy csak így magától nem fog menni a megújulás, ami nekem a jól bevált, igazi utat jelentette. 

Nagyon, nagyon össze kell kapnom már végre magam, nekem kell tényleg tennem érte – különben sok dologtól elbúcsúzhatok. 

Legelsőként a térdeimtől. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

3 hozzászólás to “térd, mint tartóoszlop”

  1. Tabby szerint:

    sajnos tényleg nagyon nehéz, főleg ha olyan minősíthetetlen viselkedésű orvossal hoz össze a sors, mint engem tegnap a fehérvári kórházban…több, mint 2,5 órával a rendelési idő kezdete után ordítva(!) érkezett az orvos, aki rábökött néhány ismerős betegére, majd közölte a többi várakozóval, hogy ma nincsen rendelés (megjegyezném, hogy telefonon kell bejelentkezni és adnak időpontot, szóval senki nem próba alapon ment oda a rendelésre tegnap sem), mert neki dolga van, menjünk más orvoshoz, kérjünk új időpontot, stb.
    felháborító, mert előtte velem megcsináltatták a röntgent, de meg már nem vizsgált senki sem…

    azért kitartás, drukkolok és jobbulást Neked!

  2. chanson szerint:

    Sajnos, ez ismerős… mármint a térdfájás. A kiutat megtalálni belőle pedig nagyon nehéz…

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Leave a Reply

Legutóbbi hozzászólások
Archívum