kontúr

Az utóbbi időben rettenetesen elengedtem magam, rosszul értelmeztem a teljes kényelmesség és a pihenés fogalmát. Úgy tűnik, ez már csak egy olyan év, amikor újra értelmeződnek a dolgok, és a feleslegessé váltak lassan kikopnak az életemből. 

Pedig példát vehettem volna arról a nőről, akit csodálok, aki hatvan évesen is csodálatos helyt áll a hétköznapok és hétvégék, ünnepek világában, mindig rendezett a frizurája, élére vasaltak a nadrágjai, eleganciája, stílusérzéke páratlan, és szakmailag is etalon – bár más a szakterülete. 

Én pedig elkövettem azt, amit eddig sosem – a szülői házat leszámítva – szanaszét hagytam a ruháimat, épp ott, ahol kibújtam belőle. Hazajőve nem első dolgom volt a rendrakás, az itthoni munkáim elvégzése, hanem leültem a géphez. 

Hosszú volt a tél, mentségemre szolgáljon, de ez így semmilyen téren sem mehet tovább. 

Határt, körvonalat kell húznom.

És először a saját kontúrjaimmal kell kezdenem. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.