cselendzs

29 ápr 2013

Minden évben  rettegéssel tekintek az évszakváltások elé, s nem tagadom, de a nyár a legnagyobb kihívás számomra. Mikor előbukkanak a semmiből a hirtelenfehér bőrök, a térdig érő nadrágok, ujjatlan pólok, szandálok – a számomra addig teljesen felismerhető és értelmezhető emberek felismerhetetlenek lesznek. (Volt olyan, akit csak hosszas azonosítás alapján ismertem fel, mikor nyáron összefutottunk, a póló-szandál-short kombó annyira elütött az addig csak öltönyben, nyakkendőben, szép cipőben, aktatáskával mutatkozó embertől.) 

De, ha a teljes igazásgot nézzük, akkor természetesen nem a többi ember jelenti a kihívást, hanem saját magam. Hogyan leplezzem el a láthatót, hogyan legyek elegáns csorgó verítékkel, milyen cipőt-szandált viseljek, aminek nem annyira vékony a talpa, hogy érzem a földet, és egy óra múlva a vádlim úgy fáj, mintha edzésen vettem volna részt, majd két óra múlva már járni sem bírok? Mit csináljak a melegben kitágult vénákkal, s vajon hogy lehet az, hogy a blúz is kisebb lesz egy meleg nyári napon, s már kényelmetlen viselni? 

Természetesen, mikor vékony voltam, nem voltak ilyen gondjaim. Minden szépen állt rajtam, nem féltem a nyártól, élveztem annak minden örömét, s nem egy hűtött szobában próbáltam meg átvészelni. 

Próbáltam már én mindenféle pótmegoldást, de úgy tűnik, csak egy, az igazi, a fájdalmas, a hosszadalmas maradt. 

Nincs más választásom. Segítsetek, hogy könnyebb legyen, mondjátok el, ti hogyan csináljatok! 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Azt hiszem, az életem megrekedt egy ponton, melyről ma bebizonyosodott, hogy csak körbe-körbe járok, s az is, hogy tévút, sehová sem vezet.

Azt hittem, az egyre rövidebb haj majd karaktert és ellenpontot ad, és visszavezet a helyes útra.

Azt hittem, ha mindent átvizsgálok, rendszerezek magam körül, ha leselejtezem a régi, elavult dolgokat, akkor valahol megtalálom majd a lényeget.

Azt hittem, ha egyre többet és többet dolgozom, az majd segít.

Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy csak így magától nem fog menni a megújulás, ami nekem a jól bevált, igazi utat jelentette. 

Nagyon, nagyon össze kell kapnom már végre magam, nekem kell tényleg tennem érte – különben sok dologtól elbúcsúzhatok. 

Legelsőként a térdeimtől. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

kontúr

25 ápr 2013

Az utóbbi időben rettenetesen elengedtem magam, rosszul értelmeztem a teljes kényelmesség és a pihenés fogalmát. Úgy tűnik, ez már csak egy olyan év, amikor újra értelmeződnek a dolgok, és a feleslegessé váltak lassan kikopnak az életemből. 

Pedig példát vehettem volna arról a nőről, akit csodálok, aki hatvan évesen is csodálatos helyt áll a hétköznapok és hétvégék, ünnepek világában, mindig rendezett a frizurája, élére vasaltak a nadrágjai, eleganciája, stílusérzéke páratlan, és szakmailag is etalon – bár más a szakterülete. 

Én pedig elkövettem azt, amit eddig sosem – a szülői házat leszámítva – szanaszét hagytam a ruháimat, épp ott, ahol kibújtam belőle. Hazajőve nem első dolgom volt a rendrakás, az itthoni munkáim elvégzése, hanem leültem a géphez. 

Hosszú volt a tél, mentségemre szolgáljon, de ez így semmilyen téren sem mehet tovább. 

Határt, körvonalat kell húznom.

És először a saját kontúrjaimmal kell kezdenem. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

soha

24 ápr 2013

Mikor a Hivatal visszaigazolta, hogy ténylegesen és véglegesen felvételt nyert hozzánk, vagyis elértük azt, amiért több mint fél évig együtt dolgoztunk, és én felhívtam, hogy elújságoljam neki, és a  vonal végén nem a papa ismerős hangja szólalt meg, az a kedves, mély, öblös nagypapás, hanem egy magas vékony, női – már tudtam, hogy baj van. 

Húsvéthétfőn összeesett, már nem is tért magához, s a múlt héten meghalt. 

Sosem tudta meg, hogy teljesült élete egyik nagy álma, a fia jó helyre került gimnáziumba. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

finito

11 ápr 2013

Ma a közel két órás Tasnádi Istvánnal folytatott beszélgetés hallgatójának lenni szerettem. A diákok olyan okosakat kérdeztek, s közben megszűnt az a hiányérzetem, amely mindig volt egy-egy nagy íróval való találkozásom során; egyszerre éreztem magam kicsinek, jelentéktelennek és csodálatosnak, egyszerre hittem a világ totális értelmetlenségében és annak ellenkezőjében is. Úgy emelt fel magához Tasnádi, hogy közben nem éreztette a köztünk lévő távolságot, és még ránk is tudott csodálkozni. 

Azt hiszem, helyreállt bennem valami tartalom, ami eddig kereste csak önmaga formáját, összeálltak a mozaikok, lezárult valami, hogy egy Tasnádi-drámával éljek: FINITO. 

Azt hiszem ennél többet íróról és emberről nem lehet dicséretként mondani.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

black bárány

10 ápr 2013

Némi képzavarral élve, ugyanakkor szó szerint is értve: a macskánk a család fekete báránya. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

házirend

10 ápr 2013

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

virág

09 ápr 2013

Szeretnék virág lenni a saját kertemben. Senki se csodálna, senki se szeretne engem úgy, mint én.

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

becsapva

02 ápr 2013

Azt írja Bálint gazda szokásos heti hírlevelében, hogy “becsapva érzik magukat a növények az időjárás miatt”. Hát még mi emberek milyen becsapva érezzük magunkat! 

Ma nem bírtam tovább nézni a koszos ablakot, így megpucoltam. Majdnem ráfagyott a tisztítószer az ablakra. 

Ha ez még sokáig megy így, idén megfizethetetlen lesz minden növény és gyümölcs ára, lévén még elültetve sincsenek….

Pedig mennyire jó érzés volt tegnap a csípős, hideg szél ellenére is napsütésben sétálgatni! 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

szeretők, utazók

01 ápr 2013

Én nagyon szeretem Almodovar-t, a Mindent anyámról  vagy a Beszélj hozzá! című filmjeit bármikor meg tudom nézni, de ugyanígy a Volver, az Eleven hús vagy az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén  is jöhet, mondjuk a Rossz nevelésről nem ez a véleményem.

Nagy várakozással tekintettem tehát legújabb filmjére, a Szeretők, utazók-ra is, a trailer mókás volt, vicces, végre a könnyedebb oldaláról mutatta a rendezőt. 

Nos, ez annyira könnyed, hogy semmi tartalom nincs benne. De, még felszínesnek sem nevezném, mert semmi, nulla érték nincs benne.

Aki szereti az altesti humort, a Pite-filmeket, nézze meg, elveszhet ezekben a poénokban, aki pedig nem, be ne tegye a lábát miatta a moziba. Egyszerűen gáz. 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

április

01 ápr 2013

Egy 1897. évi áprilisi naptár az OSZK gyűjteményéből. Varázslatos! 

· · · ◊ ◊ ◊ · · ·

Legutóbbi hozzászólások
Archívum